Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története
Tartalom - Bárdos István : AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE 1926-1948
17 városatya 1925-ben. A városfejlesztési célokat megfogalmazó eszmecsere során számba vették a múzeumokat, a műemlékeket, a nagy hagyományokkal rendelkező iskolákat, a föld méhében rejlő gyógyvizet, majd közreadták programjukat Esztergom idegenforgalmi, iskolai és fürdővárossá történő fejlesztéséről. Ebben a szellemben láttak hozzá a Eürdő Szálló bővítéséhez, a csatornázáshoz, az utak kövezéséhez, a vízvezeték-hálózat kiépítéséhez, két új iskola, állami bérház, érseki Tanítóképző Intézet, az Esztergomi Hajós Egylet és a Katolikus Legényegylet székházának felépítéséhez. A programkészítés és az építkezések által kiváltott társadalmi-gazdasági pezsgés nyomán Esztergomban, éppen úgy, mint szerte az országban, felerősödött az értelmiség társulási kedve. Ekkor már több magyar városban működött irodalmi, művészeti társaság. így Egerben a Gárdonyi, Szegeden a Dugonics, Balassagyarmaton a Madách Társaság, Sopronban a Frankenburg, Győrött a Kisfaludy, Miskolcon a Lévay József Kör. A képzőművészet mellett a zene az, ami a liturgia részeként a művészetek közül leginkább kötődik az egyházhoz. Esztergomban az. 1920-as években több zenekar és énekkar tevékenykedett. Ezek részben az egyházi, részben világi feladatokat láttak el. Az oktatási intézmények zenekarain kívül az 1920-ban alakult „Polgári Fúvós Zenekar", az 1916-ban Bánáti Büchner Antal által alapított Zeneegylet, a Hajnali Kálmán vezette Turista Dalárda, s az Ammer József vezette legényegyleti dalárda fejtett ki figyelemre méltó tevékenységet. A zenei élet helyi irányítóinak kapcsolatai a Budapest Filharmonikusokhoz, az Operához és id. Zsolt Nándor és fia, a fiatalon elhunyt jeles hegedűművész családi kapcsolatain keresztül a Zeneakadémiához kötődtek. A városban élő és alkotó értelmiségiek közül előbb - 1894-ben - a történészek hozták létre egyesületüket az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulatot. A társulat életében később fontos szerepet vállalt az 1913-tól Esztergomban működő Lepold Antal kanonok és várplébános. Lepold Antal Csernoch János hercegprímás irodaigazgatójaként felügyelte a Keresztény Múzeumot. A művészetek iránt érdeklődő főpap 1916-ban felkérte Gerevich Tibort, a Nemzeti Múzeum fiatal művészettörténészét, a Keresztény Múzeum - ahogy akkor emlegették - a Képtár átrendezésére. Évtizedes együttműködésük eredményeként került Esztergomba Ipolyi Arnold hagyatéka, valamint a San Marco gyűjtemény. Lepoldot múzeumfejlesztő tevékenységének elismeréseként elnökévé választotta a világháború alatt csipkerózsika álomba szenderült, majd 1923-ban újjászerveződött Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat újjászervezése révén a tudományos élet képviselői tehát hamarabb, a vele párhuzamosan fejlődő, teret és elismerést követelő írók, költők, képzőművészek, zenészek, zeneszerzők kicsit később hozták létre egyesületüket. Az irodalmi és a művészeti élet képviselőit tömörítő egyesület létrehozásának gondolatát 1913-ban fogalmazta meg az Esztergom és Vidéke hasábjain Réthey Erikkel Marián. A bencés tanár „Alakítsunk irodalmi kört" címen közreadott írásában szorgalmazta a képzőművészek, irodalmárok, hangszeres zenészek s a társadalomtudományok művelőinek összefogását. Javaslata szerint az. írókat, művéYYXÁR
