Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - Bárdos István : AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE 1926-1948

14 Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság működése 1926-1948. Bárdos István dr. Tudományos és művészeti élet Esztergomban, a X1X-XX. századforduló évtizedeiben Esztergom, a XIX. század második felétől, a XX. század közepéig terjedő időszakban, mágnesként vonzotta a társadalom és történettudományok művelőit. Itt született élt és alkotott Pór Antal és Eorster Gyula akadémikus. A városba települt, vagy szellemisége folytán ide kötődött többek között Balogh Albin, Dedek-Creseens Lajos, Dankó József, Knauz Nándor, Kollányi Ferenc, Lepold Antal utóbb akadémikus, Majer István, Maszlaghy Ferenc, Némethy Lajos és Sinka Ferenc Pál. Szellemi műhelyei közül országos jelentőséggel bírt a Knauz Nándor és Nagy Iván szerkesztésében 1862-ben megjelent „Magyar Tudományos Értesítő", majd az 1863-tól 1870-ig a Knauz által egyedül szerkesztett „Magyar Sión", amely nem tévesztendő össze az 1930-as években hasonló címmel kiadott hetilappal. Knauz folyóiratának programjában, a különböző tudományok között, kiemelt szerepet játszott a történelem és a régészet pártfogolása. E lap munkatársai között olyan kitűnő szakemberek találhatók, mint - többek között - Toldy Ferenc, Kubinyi Ferenc és Szilágyi Sándor. A történettudományok mellett elkötelezett Knauz, az 1874-ben, illetve 1882-ben napvilágot látott Monumenta Ecclesiae Strigoniensis köteteinek szerkesztése miatt, megvált folyóiratától. Utódai, Fraknói Vilmos, Zádori János, Prohászka Ottokár, Walter Gyula és Kereszty Viktor lettek. A korszak másik jelentős esztergomi vállalkozása az a 24 kis füzet volt, amely 18681870 között jelent meg, a Majer István vezette Esztergomi Irodalmi Egylet kiadásában. A tudományos élethez hasonlóan, számos jeles alkotó egyéniséggel képviseltette magát a város szellemi életében a képzőművészet. Első közös kiállításon többek között Istvánffy Elemér akvarelljeit, Rainerné Istvánffy Gabriella szobrát és festményeit, Einczinger Ferenc Mednyánszkyt idéző tájképeit. Gerendás József tollrajzait, Dreyschok Sándor, dr. Gedeon Kálmán és ifjú Glatz Ödön fotóit láthatták az érdeklődők. Ezt 1905-ben, újabb követte. Ekkor tűnt fel Einczinger Ferenc mellett Bajor Ágost és Burián Erzsébet. Mindhárman meghatározó egyéniségeivé váltak a város képzőművészeti, szellemi életének. Szervezőmunkájuknak köszönhetően honosodtak meg az önálló kiállítások a városban. így került sor 1906-ban Klómann Nándor, 1907-ben Verbics Ferenc, 1908-ban a pozsonyi Burchard-Bélavári Ferenc festőművész kiállítására. Később, 1910-ben és 1913ban önálló kiállítással jelentkezett Rainerné Istvánffy Gabriella, akinek festményei ekkor már sikerrel szerepeltek a Műcsarnokban és más jelentős kiállítótermekben is. Einczinger Ferenc, az „Esztergomi Lapok" 1912. február 29-én megjelent számában értekezett Kernstok Károlynak, az Országos Reform Klubban tartott előadásáról. E kapcsolatok vonzották az esztergomi a tanítóképzőbe Királyfalvy-Kraft Károly festőművészt, aki 1914. október l-jétől 1918-ig műkő-