Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - Bárdos István : AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE 1926-1948

15 dött a városban. 1919 őszén friss képzőművész, diplomával a zsebében visszatért a városba Bajor Ágost. A képzőművészeti élet pezsgése eredményeként egyre többen folytathattak tanulmányokat a Képzőművészeti Akadémián. Ennek eredményeként egyre többen kerültek be a művészeti élet országosan is jegyzett személyiségeinek sorába. Bajor Ágost, Pirchala Imre, Einezinger Ferenc, Tipary Dezső festőművészek, Hellebrand Béla ötvös és a többiek egyre gyakoribb résztvevői voltak a fővárosban rendezett kiállításoknak. A város szellemiségéhez Vaszary János festőművész, Liezenmayer Sándor festőművész (München), Lippert József építész, Kiss György szobrászművész, Holló Kornél szobrászművész, Bajor Ágost festőművész, Einezinger Ferenc festőművész, Fuchs Hajnalka, Hellebrand Béla, Koszkol Jenő, Reményi József és Jaschik Álmos grafikus állt a legközelebb. Einezinger Ferenc, Bajor Ágost és az esztergomi származású Gróh István - akkor az Iparművészeti Főiskola igazgatója -inspirációjára 1924. nyarán Jaschik Álmos Esztergomba telepítette át és 1933-ig itt működtette az általa 1920-ban alapított szabadiskolát. Ez a grafikai tervezőiskola - szabadiskola - olyan komplex rendszerű műhelyiskolaként működött, amely gondot fordított többek között a népművészetek és a művészettörténet tanulmányozására is. Jaschik munkálkodásával egyidejűleg valósult meg a magyar művészeti oktatásnak Lyka Károly nevéhez is kötődő reformja. Ennek eredményeként, a gipszek másolásában kimerülő akadémiai oktatást, a természet utáni rajzolásra építő nagybányai iskola váltotta fel. Az új irányzat olyan jeles képviselői és továbbfejlesztői, mint a Berlint, Párizst és Rómát megjárt Vaszary János, Csók István és Rudnay Gyula, példaként és mesterként, egyaránt fontosak voltak Einezinger és többi esztergomi fiatal művész számára. Az Akadémiához kötődő, ott tanulmányokat folytató esztergomi képzőművészek, amint tehették, bemutatták alkotásaikat a város műértő közönségének. 1924. karácsonyán Tipary Dezső, Hellebrand Béla és Einezinger Ferenc tárta műveit - Kárpáti Aurél, volt esztergomi preparandista ajánló szavainak kíséretében - közönség elé. 1925-ben a Faluszövetség által rendezett, az élet szinte minden területét átfogó, nagyszabású, megyei kiállítás keretében, Albrecht Ferenc fényképész, Koszkol Jenő, Bajor Ágost, Ilidegh Béla, Burián Erzsébet, ifj. Vitái István, Fuchs Hajnalka, Nagy Ferenc, Ölveczky Béla, Nyergesi István, Klómann Nándor festőművész, Hellebrand Béla ötvösművész alkotásaival találkozhatott a nagyközönség. A kiállított művek között kapott helyei ilj. Vitái István „Vörös hajú akt" című képe. Az alkotás meglehetős vihart kavart. A konzervatív ízlés képviselői pornográfia vádjával illették és ezért levetették a falról. Eljárásukat nevelési szempontokkal indokolták. Mint írták: „pedagógiailag kell sajnálnunk, hogy a művészileg nem iskolázott egyszerű népet és a serdületlen gyermeket sem kímélik meg a nekik nem való látványosságtól..."

1 A kiállító művészek válaszukban kifejtették, hogy a Szépművészeti Múzeumban nem egy akt látható, mégsem vádolja senki a múzeumot pornográfiával. Csendesen hozzátették még, hogy képeiket az Akadémián festették. A válaszcikk megjelenését követően, annak aláírói: Pirchala Imre, ifj. Vitái István, Ölveczky Mihály, Puchs Hajnalka, Bajor Ágost és Einezinger Ferenc elvitték műveiket a kiállításról.

2