Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története
Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI
115 Rövid életrajzi adatok után próbáljuk Balassa Bálint lelki vonásait felrajzolni. Mint láttuk genetikus alapok, életkörülmények és korszellem adta események formálták személyiségét. Igyekezett követni a kor lovagjainak életvezetését, de vagyoni helyzetének hullámzásai csak azt tették lehetővé, hogy amikor jól álllak a dolgai nagy mulatozásokat rendezett, ha rossz idők jártak rá, akkor bizony még rablásra is vetemedett. A török basa meg is jegyezte, hogy a határvidéken gyakran megelőzte őt a zsákmányszerzésben, azaz a basának már nem maradt semmi a vándor kereskedők holmijából. Ilarciasságát főleg a török elleni hadakozás vezérelte, de küzdött a császárral, Báthory val, rokonaival, szomszédaival is. Az. utóbbiakat rendszerint vagyoni vagy személyes ügyek motiválták. Voltak indulatosságából fakadó, reneszánsz embert jellemző párbajozásai, verekedései is, sőt negatív, kóros személyiségre utaló kegyetlenkedések is, amelyeket ellenségeivel vagy alattvalóival szemben nem egyszer igazságtalanul cselekedett. Ezért ellenségei a „jobbágynyúzó" jelzőt is próbálták ráragasztani. Gondoljunk itt ismét arra a korra, amiben élt, amikor még sok helyen a „ius primae noctis" elve érvényesült. A korabeli vitézkedés szinte szabályszerű volt, de ehhez hozzájárulhatott az apjától örökölt perlekedési hajlam is, ami az apánál és nála is paranoid jelleget mutatott. A genetikus és környezet által indukált személyiségi vonásokat - a negatív oldalt tekintve - erősítette egy komoly fejsérülés, amiről Kosztolányi a következőket írta: „Föl kell hívnom az olvasó figyelmét valamire, amit eddig még nem hangsúlyoztak. Amikor Balassa Bálint az erdélyi fejedelem ellen hadba szállt, Báthory István egyik katonája elfogta őt és agyba-főbe verte. Báthory ezt írja róla a Fényes Portának, mely a fejét követelte tőle: Megsiketült bele s a kórság is gyakorlatosággal üti el, úgyannyira, hogy sem élhet, sem halhat. Nem leheletlen, hogy ezek a visszatérő rohamok nyavalyatörős rohamok s Balassa Bálint a koponyatörés, az agysérülés folytán csakugyan nyavalyatörős lett." (L. a „Melléklet"-ct) Ez. akkoriban epilepsziát jelentett. Lehetséges azonban az is, hogy Báthory ezt csak ürügyül írta, amikor a török ellen védelmébe vette, ti. Eckhardt nem említette ezt a tényt. Az. epilepsziás személyiségváltozás legfőbb tünete az indulatosság, dühkitörések, sértődékenység, amelyek Balassa Bálintnál néha felszínre kerültek. A genetikai, környezeti és ezen kóros tényezők a kor reneszánsz szokásaival együtt Balassa minden cselekményét érthetővé teszik, ami az utókor számára nem csökkentheti a költő zsenialitását és alkotásainak értékét. Mindezek ellenére hazafias hitvallását az „ Egy katona ének" fejezi ki: „Vitézek, mi lehet ez. széles föld felett/ szebb dolog az végeknél?/.../Ellenség hírére vitézeknek szíve/gyakorta ott felbuzdul/.../vitéz próbára indul, /Ilolotl sebesedik, öl, fog, vitézkedik,/ homlokán vér lecsordul." Ő már a haza fogalmát is átérezte kortársai előtt. Erre vall „Valedicil Patrie, amicis..." című versének néhány sora is: „Óh én édes hazám, te jó Magyarország/ Ki keresztyénségnek viseled paizsát,/ ..." Az önkéntes hadbavonulást elég hirtelen követő halála is igazolta hazaszeretetét, a török elleni gyűlöletét, de sajnos 40 éves korában a sebesüléséből eredő vérmérgezés (szepszis) végzett vele.