Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

116 A szerelmes, versek, virágénekek, amelyeket a szép Júliához vagy a másik Annát (Wesselényiné, Zarkándy Anna) fedező Celiához írt valószínű, hogy mindig az első Anna (Losonczy) utáni vágyakozását fejezték ki. Az apa halála után a gyám lett az ellenség, Krusith Ilona lányát szánta volna neki, de az nem fogadta az ősi ellenség fiának ezt a mások által sugallt lánykérését. Bálintnak egyéb szerelmi ügyei is bőven voltak, amikor Erdélyben harcolt: Borbála, Judit, Kata és egyéb nevek is szerepelnek verseiben. Ha lelki szempontból elemezzük verseit, akkor azokból csaknem mindig a vágyakozást, bc nem teljesültséget, epekedést olvashatjuk ki. Talán mindig Anna járt az eszében, illetve volt a szívében, az elérhetetlen nő. Varjas Béla „Balassi Nagyciklusa" című tanulmányában, megemlítve a versek kronológiájával foglalkozó szerzőket, „tudatosan megkomponált énekfűzér"nek minősíti a ciklust. A költő életrajzi adataiból következtet és megállapítja, hogy Ji ciklusban pedig egy filmszerűen mozgalmas, a pszichológiai folyamat szerint regényesen alakított lírai életrajz első fejezete bontakozik ki, melynek középpontjában Anna áll". Ezek szerint a házasságig szerzett 33 ének „lélektani törvényszerűségek alapján tudatosan megkomponált versciklus... amelynek... önálló gondolatmenete, eszmei tartalma van". Érdekes az, hogy Varjas a 33 verset ábrában is felvázolja aszerint, hogy Annáról vagy más témákról szólnak-e. Pszichológiai értelmezés szerint a tudatos megformálásnak ez ellent mond, de nem felel meg a hangulatingadozásnak sem, mert az Annáról vagy Annához irt versek némelyike rajongó, másik része, pedig lemondó - depressziós - jellegű. Mindenesetre mind a ciklus, mind az összes vers lélekből, hangulatból fakadó, azaz nem tudatos alkotás és biztosan a költő ingadozó - külső körülményekkel is összefüggő - hangulatéletével magyarázható. Felmerül az is, hogy a magát reneszánsz hősnek, férfinak tekintő Bálint bizonyos értelemben Don Juan-i alak volt, amikor a sok hódítás, udvarlás mögött nem is olyan nagy „férfiasság" rejlett. „Akármilyen deli lovag ez a „magyar Alkibiádész" annyi szerelmi kudarca volt, mint egy nyomoréknak. " írta róla Kosztolányi. A királyi udvar és a közvélemény általában nem jó szemmel nézte Bálint szerelmi életét, kalandjait, pálfordulásait, mert ők nem a kudarcairól, hanem a lovagi kalandjairól hallottak. A legnagyobb botrány mégis az volt, amikor katonáival és egy pappal berontott az egri várba és ott feleségül vette elsőfokú unokahúgát, Dobó Krisztinát, akinek négy hónappal előbb halt meg a férje. (Állítólag ez a nagy kaland a Krisztina előzetes beleegyezésével történt.) Az ifjú feleség nem nagyon engedte férji jogainak gyakorlását, illetve hamar kiábrándult a rokonból, mert, mint kiderült érdekházasság volt az ő részéről is. Szegény Bálint hiába tért át tősgyökeres protestáns létére katolikusnak, a pápa érvénytelenítette a házasságot és az újdonsült feleség faképnél hagyta. Ezután következett az első Anna váratlan visszautasítása is. Ezek a csalódások, kudarcok (szaknyelven frusztrációk) bizony a negatív vonásokat hozzák a felszínre, ami néha még Don Juan-on is túltett. 0 maga írta „nagy úr lesz, ha egyébként nem is, a férfiassága után." De nem ezt teszi, hanem garázdálkodik, sőt rabol. Végül ismét Lengyelországba menekül.