Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

114 volt abban. A gyám és környezete végül több évig sikereket ért el a nagy vagyon eltulajdonításában. Genetikailag tehát egyrészről adott volt a nyugtalanság, hirtelenkedés, pe­reskedési hajlam, viszont másrészről, mint pozitív vonás a „jó művészetek és nyelvek ismerete" is. Hiszen az apa, Balassa János, nyolc nyelven beszélt és vég­rendeletében, leveleiben leszögezte, hogy az „igaz" vallásosság, jó tudomány, és ősi erény igen fontos. Az apja mindezen tulajdonságoknak a gyermekkorban való kifejlődését azzal biztosította, hogy nevelését korának egyik kiemelkedő protes­táns prédikátorára, Bornemisza Péterre bízta. Az is ismert, hogy apja fiát Báthory István ellen uszította és Bálint, Békés Gáspár oldalán harcolt, majd a vereség után Báthory megbocsátott neki és udva­rába is befogadta. Mindezekhez jöttek Bálint különböző és eléggé változatos szerelmei, ami azt mutatja, hogy a reneszánsz lovagokhoz hasonlóan hamar lángra gyúlt, de ez a láng hamar el is aludt. Költői tehetsége igazából igen korán kibontakozott, már gyermekként és ifjú korában is sok verset írt, de ezeket egy szigorú önkritikus pillanatában és talán lelki okokból elégette. Az utóbbit igazolná az is, hogy 21 éves korában, Krakkóban, 1572-ben lefordított egy kis kötetet „Betegh Lelkeknek való füves kertecske." címmel. Istenes versei, mini egyházi énekek kéziratban kerengtek szű­kebb körben, amit Szabolcsi Bence tanulmányozott. A nyelvi zsenialitása mellett Balassa Bálint ugyanis zeneileg is nagyon művelt volt, úgyannyira, hogy „Balas­si- strófa" nevet adtak egyházi, népies, néha játékos műveinek. Első verses könyve jóval halála után - 38 évvel később 1632-ben - jelent meg. Igazi felfedezése 1874-ben történt, amikor a radványi (Radvánszky család) kastélyban rátaláltak a virágénekeire. De még olyan nagy személyiségek is, mint Zrínyi Miklós a könyvtárában rejtve tartotta ezeket, mint „fajtalan verseket". En­nek a kis tanulmánynak nem célja méltatni Balassa költői érdemeit, de két idézet ide kívánkozik. Kortársa, Rimay János a korabeli lantosokhoz mérte, amikor úgy jellemezte, hogy olyan közöttük „mint az sas az több apró madarak előtt". A másik — már modern - jellemzője Kosztolányi Dezső, aki 23 oldalas tanulmányát azzal kezdte, hogy „ő az első magyar költő", majd a reneszánsz fiának, gyökere­sen magyarnak, ízig-vérig európai költőnek, a világ költőjének nevezte: „első költőnk már az óceánig ért." Az istenes és hazafias versek mellett szerelmes versek, virágénekek ural­kodnak költészetében. Egyetlen igaz szerelme - csapongásai ellenére - talán a gyermekkorban feléledt első szerelem volt, amit az egri várkapitány Ungnád Kristóf felesége, Losonczy Anna iránt érzett. Ez előbb plátói („Liebeswahn") és/vagy freudi értelemben anya komplexusból fakadhatott, mivel Bálint gyermeknek szá­mított a nála idősebb nőnél. Az asszony kacér, magakellető volt, de Bálint szerel­mét férje halála után - viszonyuk ellenére - mint szabaddá váll özvegy igen hatá­rozottan visszautasította. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom