Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XII. Kazinczy Esztergomban

—$c fontosabbak fordításainál. Ezekben is megpróbálkozik ugyan egy-egy idegenszerű fordulattal, de mégis, sokkal természetesebb és magyarosabb. Eredeti munkái útirajzok, életrajzok, s a miben legkitűnőbb, levelezések. Bírálatai már kevesebb fontosságúak. Ha útirajzait most olvassuk, igen természetes, hogy stylusának szépsége már kevésbé tűnik föl, de ha meggondoljuk, hogy azon Ízléstelen és pedáns korszakban a művészi útirajzra ő adott példát, melyet később anynyian követtek, e munkái teljes méltánylatot érdemlenek." Útirajzai tehát eredeti munkái közül levelezései után legkitűnőbbek. Ezek már nemcsak pusztán irodalomtörténeti, hanem aesthetikai szempontból is érdekesek. Kazinczy útirajzai legérdekesebb részét nemrég a Franklintársulat adta ki. E vázlatok hetedike szolgáltat néhány érdekes adalékot Kazinczy Esztergomban megfordulásához. Mielőtt azonban magát Kazinczyt megszólaltatnok, nem lehet mellőznünk rövid megemlékezésünket azon férfiúról, ki esztergomi úti vázlatai megírására Kazinczynak alkalmat adott. Volt ugyanis Pannonhalmán egy igen tevékeny, szép műveltségű, lelkes benedekrendű férfiú, kivel Kazinczy majd tiz éven át levelezésben állott. E derék férfiú neve: Guzmics Izidor. Irodalmi működése ismertette meg Kazinczyval s eszméiért szerette meg őt. Guzmics gondós levelező volt. Leveleit csin, tartalmasság és élénkség jellemzi. Ha az idézett levelezéseket átolvassuk, szinte édeskésnek, majdnem gyermekiesnek találjuk Kazinczy vallomásait és bókjait, melyekben sohasem szűkölködött. De fölötte becses adaléktárnak Ítéljük Guzmics és Kazinczy levelezését azért, mert különösen az u. n. vallásunio ideáját itt beszélték meg. Guzmics ideális óhajtása volt: „vajha egy vallásúak, vajha egy nyelvűek volnánk mi szegény magyarok!" (Kazinczyhoz 1826. febr. 26.) Sóvár óhajtás buzditá, de semmi remény se vigasztalta. Kazinczy az uniót azért nem óhajtotta, mert nem is remélte. Kazinczy mint protestáns, a kath. vallást tiszteletes régiségünknek, mágiái ragyogásunknak mondja, ellentétben a