Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

VII. Esztergom vértanuja

Esztergom vértanuja. (Balassa Bálint 1594.) XVI. század legkitűnőbb magyar lyrikusa Esztergom sikertelen ostromában, 1594-ben hősi halállal mult ki. Vértanuja volt annak az ügynek, mely csak egy század múlva érte meg teljes diadalát. Sok névtelen hős vére öntözte Esztergom földjét, sok dicső bajnok roskadt össze a várfalak alatt a török fegyvereitől, de mindannyi között Balassa Bálint emléke követeli meg az utókor legnagyobb háláját és kegyeletét. Gyarmat és Kékkő urai voltak az ő fényes házának ivadékai. A kor szellemében teljesen katonai neveltetést kapott. Fejedelmi és főúri udvarokban apródoskodott. Huszonegy éves korában már a pozsonyi országgyűlésen hallatta szavát. A daliás ifjú nem csak eredeti magyar toborzó tánczával gyönyörködteti az udvart s a szép asszonyokat, de első irodalmi kísérletével, egy németből fordított komoly elmélkedésével is feltűnést arat. 1575-ben Békési Gáspár, Bátori István erdélyi vajda vetélytársa Miksa császártól engedélyt kapott zsoldosok toborzására, hogy a hatalmas vajdát kizavarhassa fejedelmi székéből. Balassa Bálint is a zsoldosokhoz toborzódott. De a fejedelem vitéz kapitánya, Kornis Gáspár, szétverte Békési hadát s Balassa Báthori fogságába került. Alig szabadult ki, azonnal Rudolf császár hadaihoz csatlakozott s derekasan harczolt a törökök ellen, különösen Egernél. 1584-ben, harminczhárom éves korában, egyik közeli rokonával, Eger hős kapitányának Dobónak, Krisztina leányával kelt házasságra. 53