Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

VI. Bakats Tamás

Hetvenezer ember vérébe került a rettentő háború. Dózsa Györgyöt és czinkostársait vérfagyasztó brutalitással végezték ki s a jobbágyokat kegyetlenül megfékezték. Nagyon fájt Bakatsnak a keresztesháboru elfajulása. De nem volt más része benne a legmélyebb fájdalomnál. Zápolya népszerűsége még magasabbra hágott s a királyi tekintély mélyebbre hanyatlott. A szerencsétlen Ulászló, midőn meghalt, Bakats Tamásra, mint keresztapára bizta Lajos fia pártfogását. Napról napra hanyatlott az ország lefelé azon a lejtőn, mely a mohácsi nagy sirgödörben végződik. Vérző sziwel hunyt el a hirneves biborbok, mert előre látta hazája elkerülhetetlen veszedelmét. Bakats Tamás, daczára annak hogy rendkívül sokat áldozott egyházi s hazai czélokra s az anyagiakkal küzdő Jagellókat is folyton segítette, mégis óriási vagyont hagyott hátra s rokonai közül az Erdődy- és Pálfíy-családoknak fényes alapot vetett. Mint esztergomi primás és magyar államférfiú a legnagyobbakhoz tartozik.