Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

VI. Bakats Tamás

s mint nándorfehérvári katona összevagdalt egy török béget párviadalban. A király dúsgazdagon kitüntette a nép fiát. Lovaggá emelte; nemessé avatta; negyven jobbágytelekkel jutalmazta; díszruhával, karddal s ékszerekkel tüntette ki s négyszáz aranyat utalványozott számára. A magyar parasztok előtt nem volt népszerűbb ember Dózsa Györgynél. Minhogy a kis királyok teljesen visszavonultak a keresztes hadjárattól, Bakats szerencsés gondolatnak vélte Dózsát a hadjárat vezérévé neveztetni. A pápai bulla kihirdetése után tizennégy nap múlva Bakats a pápától küldött keresztes zászlót ünnepi mise közben nyújtotta át Dózsa Györgynek. Sem a kis királyoknak, sem a nemeseknek nem tetszett a parasztok fegyveres szerepe. Több helyütt erőszakkal tartották vissza a munkától menekülő jobbágyokat; sőt még bántalmazták is őket. Erre a paraszt tábor zúgolódni kezdett. A szivtelenségek egész lajstromát sorolták fel egymás közt s a földes urak ellen, kik még a kereszteshadtól is tiltják őket, nagy gyűlölséggel fakadtak ki. A paraszttábor ellen mozgalom indult meg. Az udvarnál követelni kezdték hogy Dózsa rögtön a török ellen induljon. De Dózsa már nem volt képes a lavinát megállítani. A fegyveres nép megtámadta Pestet és Budát s tűzzel vassal kezdte pusztítani a földes urakat. Bakats Tamás, mint apostoli követ, a keresztes hadakat azonnal felfüggesztette s Dózsát lázadónak nyilatkoztatta ki. De már elkésett minden óvintézkedés. A Pest körül elvert „kuruczok" közül sokan fogságba kerültek s ezeket megcsonkított orral és fülekkel eresztették útnak Dózsa embereihez, a kik ekkor végső elkeseredésükben kikiáltották az irtó háborút s vezéröket fejedelmökül választották. A kuruczok főpapokat öltek meg, főnemeseket végeztek ki, nemeseket gyilkoltak, égettek és romboltak; míg végre Zápolya János Temesvár alatt teljesen szétverte őket. 51