Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XXI. Esztergom irodalma

nem igenis egyesek buzgósága sokkal többet eredményezett. A XVII. század vallásos költeményeinek első gyűjteménye Kisdi Benedek egri püspök költségén jelent meg. Toldy azt sejti, hogy az énekes könyvet Ragyóczi Péter szerkesztette, a ki a régi énekeket összegyűjtvén s azokat számos ujjal, ugy látszik sajátjaival is bővitvén, gyűjteményét 1651-ben adta ki. Ezt bővitette s részben javította Szelepcsényi György esztergomi érsek s e gyűjtemény 1672-ben Nagyszombatban jelent meg először. Azóta több kiadásban napjainkig érvényben maradt. Illyés István esztergomi prépost, továbbá Nárdi György esztergomi kanonok uj énekekkel növelték a régi gyűjteményt, ugy hogy „ez időszakban érte el a katholikus egyházi költészet második virágzási korát." (Toldy) Farkas András (Andreas Lupus) már jobban kidomborítható irodalmi alak. A XVI. század érdekes verselője Esztergomban született, de születése évét nem lehetett kideríteni. Mint evangelicus vallású ifjú távozott a wittenbergi theologiára 1533-ban, honnét hazatérve Kálvin hitére tért. Sokáig predikátoroskodott. Legnevezetesebb költői műve: „Cronica de introductione Scyttarum in Vngariam et Judeorum de Aegypto" mely 1538-ban Krakóban jelent meg. A költemény erősen protestáns szellemű. Ez a legrégibb magyar ének, mely hangjegyekkel jelent meg. Az egyetlen példány, melyet még Bod Péter látott (Magyar Athenás 81, 1.) Gróf Bethlen Kata öszszes könyvtárával a nagyenyedi református collegium birtokába került, hol az 1849-iki dúlás alkalmával elpusztult. Megjelent több énekgyüjteményben s Toldynál is. Dallamát megfejtette s újra kiadta Mátray Gábor: (Történeti, bibliai és gunyoros magyar énekek dallamai a XVI. században. Pest. 1859. 3-8. 1.) - (Szabó Károly. II.) Irodalomtörténeti becsű ötvenkilencz hatsoros stróphákból álló művét igy végzi: Farkas András szerzé ezeket énekbe Keserőlvén a nyomorult országon: Igen szánja vala, hogy a hitetlenek 135