Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XXI. Esztergom irodalma

Istennek hiveit széllel öldözik vala. Kis Karácson után immár irnak vala Az ezer ötszázban harmincnyolcz esztendőben. Ámen. 4> Farkas András a XVI. század feddő költői közé tartozik. Valami magas becset ne keressünk müvében, de nemes lelkesülése az igaz és jó iránt, őszinte és emelkedő feddése olykor-olykor megindító. Deák czime után Farkas műve cronika volna, csakhogy nem az, hanem határozottan korholó költemény. A zsidó és magyar nemzet között való párhuzamosítás csak ürügy arra, hogy indulata kitörjön a magyarok ellen, kik mint a zsidók elhagyván Istent, romlásukra járnak. Farkas András, vagy latin nevén, Andreas Lupus, esztergomi versiró, Toldy szerint ugyanaz a Lupinus András, ki a csengeri hitvallást 1570-ben Debreczenben kinyomatta. Calvin felekezetéhez csatlakozott s prédikátori hivatalt viselt Magyarországon. Művének eredeti kiadása Bod Péter kezén is megfordult. Cornides pedig erről vett másolatot könyvtára számára, azóta a kiadás vagy elveszett vagy legjobb esetben rejtőzve lappang valahol. Toldy véleménye a költeményről ennyi: „E költemény nem históriai ének, mint e század legtöbbjei, hanem valóságos irányköltemény, melyben a két nép történeti fő phásisainak párhuzamai csak a költő dorgálásai és intései kiinduló pontjául szolgálnak. Álláspontja hazafiúi, protestáns és erkölcsi. S épen mint ilyen bir a darab fontossággal s mig egyfelől akkori állapotjaink vázlatával érdekel, másfelől naivsága és hűségével megindít." (Toldy M. Költők Élete, 1870. I. k. 3-5. I.) Csikszéki Szentgyörgyi Illyés István. Mint „Püspöki Plébánus" irta 1686-ban: Lelki Téj Avagy Catechismus stb. czimű munkáját. (Szabó K. 1356.) 1697-ben ujabb kiadásban részesítette már mint „Szent Jóbi apát ur, Esztergomi Cant. és Canonok". (Sz. K. 1512.) Soltári Énekek. A Magyar Anyaszentegyház vigasztalására és Halottas Énekek a Szomorú Temetések alkalmatosságára. Hozzá adatván rövideden a jól meghaláshoz való Készület. Kibocsátotta Illyés István