Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XXI. Esztergom irodalma

Veranics Antal esztergomi érsek (megh. 1 573.) év jegyzetei különösen az 1541 -ik esztendő országos történetét részletesen tárgyalják. Nyers anyag ugyan éppen azért nem is irodalmi becsű, de a XVI. század történeti irodalmában érdekes. Ekkor kezdik ugyanis nemzeti történetünket nemzeti nyelven irni s az első kísérletek alig egyebek ilyen Verancsics-féle évjegyzeteknél. Toldy az ilyféle irók közt a XVI. század történetírói előtt első helyen emliti. Megjelent az Akadémiai Monumenták II. oszt. III. kötetében. Nagy Máté. A XVI. sz. történetirónak előcsatárai, a jegyzetezők fölé emelkednek az emlékiratok szerzői, akiknél már nagyobb gondot találunk s akik a történeti tényeket annyiramennyire összefüggésbe tudják hozni. A legrégibb emlékírók közé tartozik Nagy Máté egy természetes eszii s rendkívül vitéz közhajdú, a ki Esztergomot 1526-ban, midőn gyáva várnagya Orbóczi András elhagyta, győzelmesen védelmezte s meg is tartotta, Nagy Máté a mohácsi veszedelmet irta le, melyből szerencsésen megmenekült. Emlékirata kivonatban és fordítva Pécsi Ibrahim török történetkönyvében maradt fönn; innen németre forditotta Hammer az Archív f. Gesch. 1827. 1. k. 77. Pázmány Péter hatalmas irodalmi működéséről másutt emlékeztünk meg. Szelepcsényi György esztergomi érsek énekgyüjteménye igen nevezetes a magyar irodalomtörténetben. A római egyházban a XV. század óta dúsan elszaporodtak a dogmailag helyben nem hagyható énekek s így az 1560-iki zsinat megerősítvén a régi hymnáriumot, csak megvizsgálás és helybenhagyás mellett engedte az ujabb énekek használatát. Az egyházi énekek elszaporodása azonban talán nem állott arányban a forumok szigorával s így az 1629-iki nagyszombati zsinat erélyes határozata a régi rendszabály pontos alkalmazását s egy uj énekeskönyv szerkesztését sürgette. Gsakhogy a zivataros század nyugtalan éveiben ezek a határozatok is csak határozamaradtak. A zsinat nem is adott ki énekesgyüjteményt sk. 1. 134