Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XXI. Esztergom irodalma

XXI. Esztergom irodalma. O G Y Esztergom az irodalom művelésében sem áll az utolsó magyar városok között, azt néhány lapon adatokkal fogjuk bebizonyítani. Nem adhatunk ugyan e helyütt teljes kidolgozást, hanem csak tájékoztató vázlatokat. Olyan nevezetes múlttal biró városnak, mint Esztergom, már a legrégibb századokban megvoltak a maga kitűnő szülöttei, akik az irodalom és tudományosság szolgálatába szegődtek. Esztergom irodalomtörténetében is meglátszanak. A mint a primási alkotások a török hódoltságban elpusztultak s a mint megszűnt Esztergom az érsekség és főkáptalan középpontja lenni, azon arányban hanyatlott is teljesen. A másfél százados küzdelmek alatt a törökök ellen culturális tekintetben szomorúan elzüllött. Se főiskolája, se nyomdája nem volt. Nagy-Szombatnak adta azt a sors pazarul, a mit Esztergomtól megtagadott. Az újkor egyik megteremtő factora, a nyomda, mely az irodalom műhelye, a könyvnyomtatás három első századában nem tudott fészket verni Esztergomban. Esztergom irodalmi és tudományos alakjai a mohácsi vész előtt nagyrészt az esztergomi főpapok. Vitéz János egy egész kis akadémiát vonzott maga köré az esztergomi várba s maga a fenkölt szellemű prímás mint iró is megörökítette nevét könyvtárában. Szálkái László deák (utóbb esztergomi érsek, megh. Mohácsnál 1526.) ifjúkori jegyzetei közt 1490-ből Theodul Eklogája számos sorközi magyarítással van ellátva, ami valóságos phraseologiai adaléktárat képez. 133