Kiss Adrienn: Kopasz Péter öröksége

Tartalom - 2. A vendégfogadóktól a szállodákig

2. A VENDÉGFOGADÓKTÓL A SZÁLLODÁKIG 2. 1. Az esztergomi Kopasz Péter fogadója A megszálló- vagy beszálló helyről első írásos emlékünk a 13. századból maradt fenn. Az 1279. március 29-én kelt oklevél, - amely valójában egy adásvételi szerződés szól először a fogadósról.

5 (id 1. sz. melléklet) Ebből az okiratból megtudjuk, hogy „nemes Urginus úr, László úrnak, Isten kegyelméből Magyarország dicső királyának tárnokmestere, szabad- és saját akaratából visszavonhatatlanul eladta a tisztelendő férfiaknak, László esztergomi, Rajnaidus esztergomelőhegyi, szenttamási prépostoknak, magának az esztergomi egyház meghatalmazottainak, mint ugyanazon esztergomi káptalan átvevőinek és arra jogosítottainak azt a palotát, melyet ezen Urginus Esztergom városában birt, a vásártér fölött, minden épületeivel, nemesi telkeivel és házaival, szérűskertjeivel, melyeket észak felől »az a Szűk-utca határol, mely a Kis-Dunához vezet, azután elvezet a Kis-Duna mentén addig a határig, amely Péter fogadósnak, akit kopasznak neveznek [usque ad domum d(i)cíi Calvi albergatoris] házáig terjed és itt visszafordul a határ és elmegy a nagy vásár teréig .. ,«."

6 Az okiratban az „albergatoris"-ról, mint fogadósról találunk említést, mivel egy pontosan elkészített adásvételi szerződést olvashatunk, nem csak egy lapszéli megjegyzést

7 Azt, hogy Esztergomban, a 13. században, a Kis-Duna parton fogadó és nem kocsma működött, mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy az 1279. év őszén összehívott budai zsinat

8 határozatának 4. Pontja kimondja, hogy „»Pap házában korcsmát, ahol bort kicsiben kimérnek, ne tartson. (taverna, ubi vinum minutatum vendatur)«"

9