Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - A KÖZELMÚLT ÉS NAPJAINK
UBILEUMI ÉVKÖNYV 1931 - 2011 ^•HÉo Iii HOFFMANN ZSOLT A ma frankása Amikor először hallottam az évkönyvről, akkor vegyes érzelmekkel voltam iránta. Azóta eltelt jó pár év az életemből, ami alatt szinte eggyé váltam a Frankával. Idén meghallottam, hogy megint lesz évkönyv, és határozottan megváltoztak a nézeteim. Mondhatjuk: benőtt a fejem lágya az elmúlt hat év alatt, és kifejezetten örültem, hogy én is része lehetek ennek az örök emléknek. 2005 szeptemberében kerültem Esztergomba, egy számomra addig ismeretlen és különleges világba. Budapesten születtem és nőttem fel, amire jellemző volt a mármár túlzottan nagy vibrálás, a nyüzsgés, a lehetőségek tárháza. Esztergom és a kollégium ezzel szemben egy zárt világ; igaz, idejövetelemkor még volt mozi is a városban, ami mára megszűnt. Titkon azért remélem, hogy egyszer újraindul. Nem fájt a szívem a mozi után, mivel eleinte minden szombaton és vasárnap volt házimozi a kollégiumban, amit a nagyobb diákok szerveztek. Majd kapott egy kis „cenzúrát" és a filmek minősége megváltozott, komolyabb lett. Beindult egy filmklub a vasárnapi alkalom helyett, ahol számomra akkor még unalmas filmeket vetítettek. Mire felkeltette volna az érdeklődésem, sajnos megszűnt, de a szombat este azóta is a diákoké és a filmeké. Kezdetben az osztály kisebb klikkekre tagolódott: voltak, akik szerettek focizni és biciklizni, voltak a „vagányok", az „olvasók" és még sorolhatnám. Ennek megfelelően eltérőek voltak a szabadidős tevékenységeink, de a nagyobb kirándulások közös mederbe tereltek mindannyiunkat. Összességében jó visszagondolni ezekre, noha mindig a leglehetedenebb időben vágtunk neki az erdőnek, és kezdetben az eltévedés is szinte garantált volt. Az évek múlásával egyre kevesebbet mentünk kirándulni, illetve egyre inkább Budapest vonzásának engedtünk. Ennek nagyon örültem, de emlékszem, hogy volt olyan barátom, aki csak 15 éves korában ült először trolibuszon. Ezek a túrák voltaképpen V\x\túrák voltak, mivel mindig múzeumba vagy színházba, esedeg operába mentünk. Másik alternatív elfoglaltság a sport volt, ami minden fiú kedvelt időtöltése szokott lenni. Mikor első évemben érdeklődtem, mi közül választhatok, számításba jött a foci, a floorball, az úszás és a röplabda. Az évek folyamán ezek sajnos vagy megszűntek, vagy leépültek, de most megint látok reményt. A röplabdás csapatunk egy kis dorogi segítséggel elég ütőssé kovácsolódott, a focicsapataink pedig ismét szárnyalnak. Sokat tanultam magáról a sportról és a szellemiségéről, és mivel köztünk szoros kötelék alakult ki, ez volt az egyik legerősebb fegyverünk mindenkivel szemben. Nyugodtan kijelenthetem, hogy mindenkit sikeresen bevontunk a játékba, mert aki éppen nem játszott, az torkaszakadtából kiabálta a Franka-indulókat. Nem volt olyan mérkőzés, amit ne mi nyertünk volna, amikor mögöttünk volt 12 ember — a szurkolótábor. Utólag nagyon hálás vagyok azoknak a fakultációknak és szakköröknek vagy munkáknak, amelyekben részt vehettem. Délutánonként megnyitották a számítógéptermet, mindenki bejött játszani, és sohasem volt hely a kisebbek számára. Ekkor két dolgot lehetett tenni: vagy a délutáni stúdiumon kikéredzkedni a könyvtárba anyagot gyűjteni, vagy bejárni weblaptervező szakkörre. Mindkettőt kipróbáltam, és az utóbbi bizonyult 71
