Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - A KÖZELMÚLT ÉS NAPJAINK
igazgató, Paskó Csaba karnagy kedvünkért még a késői órákban is megszólaltatja a székesegyház híres orgonáját. Zombor bemutatását az ismert néprajztudós, Silling István professzor vállalta, aki aztán elkísért bennünket a doroszlói kegyhelyre is, ahová Trianon óta járnak Máriagyűd helyett a környék lakói. Bácskeresztúron megtekintettük a görög katolikus székesegyházat és női kolostort (ahol 20, többségében fiatal nővér él), majd Bácson álltunk meg a történelmi kétközpontú Bács-Kalocsai Érsekség déli maradványhelyén. A törökök elől mindenki elmenekült, egyedül a ferencesek maradtak. A mi évezredünkben a szerbek elől mindenki elmenekült a '90-es években, egyedül a ferences Josip Spehar fráter maradt. Őrzi a lángot, bemutatja a kolostort és meghatóan beszélt munkásságáról (Nagy Pista osztálytársunk és felesége tolmácsolt olasz nyelvből). Utunk következő állomása Újlak, a Délvidék utolsó kolostora. Az oltár alatt szimbolikus sír, Kapisztrán Szent Jánosé. A nándorfehérvári csata után ide tért meg kolerától betegen, és a szentély melletti kicsiny szobában hunyt el 1456. október 23-án. 70 évig nyugodtak ott földi maradványai, és a történészek ma sem tudják egyértelműen, hogy csontjait hová menekítették. Utunk végállomásán — a szintén ferences kegyhelyen — Máriagyüdön hálát adtunk az élménydús utazásért. Szent Ferenc nyomában meghirdetett zarándokutunk V., azaz idei állomása DélLengyelország lesz, ahol először a váci ferences templomban hallgatunk szentmisét, majd Kisárva után kitérőt teszünk Wadowicébe. Megismerkedünk a Kalwaria Zebrzydowskával, Európa „Jeruzsálemjeként" emlegetett ferences kegyhellyel. Czestochowa és Krakkó következik, majd Újszandec és Oszandec gótikus kolostorai után (mindkettőt a XIII. században alapították) Bártfa, Eperjes megtekintésével érkezünk vissza Budapestre. Zarándokútjainkról többen is tudósítottak. Elmer István öregdiáktársunk Tündérkert ez a világ címmel írt a kárpátaljai zarándoklatról. A Barátokkal a barátok nyomán 1-2. bácskai-bánáti utunkat felidéző cikkei is élményteli, ferences derűt sugárzó, és az iskolaévekre nagyon szépen visszaemlékező írások. Jövőre vár minket Csíksomlyó, Csaba testvér Déván, Kolozsvárott Szabolcs atya a tartományfőnök, hogy egy kicsit közelebbről is megismerhessük az erdélyi ferences testvérek munkásságát. Az eddigi zarándokutak nagyszerű hozadéka, hogy azon öregdiákjaink, akik eddig nem nagyon ismerték egymást, esetenként barátokká váltak — barátokká a szó nemes, igazi értelmében. E barátságok fokozatosan mélyültek és mélyülnek, s lassanként egymást segítő és a közös célt szolgáló „frankásokká" érünk. Befejezésül idézek abból a levélből, amit első olaszországi zarándokutunk alkalmával a tartományfőnök atyának írtam: „Ehelyütt is szeretném megragadni az alkalmat, és megköszönni öregdiáktársaim nevében is a két atyának ezt a felejthetetlen lelki élményt nyújtó utazást. Balázs atyához ^hb mint két évtizede jó barátságfűz 1 'iktor atyát azonban nem ismertem, sőt a buszbalesetéről, illetve a Gondviselésnek bála, csodálatos felépüléséről sem tudtam. Sok zárán do kúton jártam, de ilyen lelki élményben még nem volt résgem: közvetlensége, lebilincselő tárgyi tudása, olaszországi helyismerete, gondoskodása, figyelmessége és mindenkihez egyforma kedvessége, ugyanakkor szerénysége olyan példamutató módon sugározta az igagi ferences lelkiséget, hogy rá valóban illik a Szent Ferenc-i gondolat: „Non solum sibi vivere sed etiam aliisproficere ".
