Katona Csaba: Esztergom az 1918-19-es forradalmak idején
Esztergomi Friss Újság, míg az Esztergom és Vidéke (ez március 26-i számában bejelentette, hogy megszűnik politikai lap lenni, ezentúl társadalmi és irodalmi lap) közölte, hogy a Károlyi Párt (az esztergomi Radikális Párt már korábban beleolvadt a Szociáldemokrata Pártba) megszűnt, hasonlóképp a vármegye is minden intézményével együtt, helyette létrejött a helyi munkás- és katonatanács. Ez a helyzet a város és a megye régi vezetősége számára elfogadhatatlan volt, a legtöbben rövidesen elhagyták Esztergomot. Antóny Béla polgármester, O'sváth Andor jegyző, Unger Hugó rendőrkapitány és Reviczky Elemér főszolgabíró vidéken húzták meg magukat, majd követte őket valamivel később Palkovich László alispán is, akit az új rendszerben írnokként akartak alkalmazni, a csalódott Katona Sándor pedig valamennyi tisztjéről lemondva visszavonult a politizálástól. Nem sokáig maradt Esztergomban Mailáth kormánybiztos sem, néhány napi direktóriumi tagság után eltávolították a testületből és helyébe a dorogi bányászok több képviselőjét választották. Rövidesen Esztergomban is megkezdődtek az államosítások, valamint érzékelni lehetett a változás más jeleit is. így például átkeresztelték a kávéházakat (a Koronából Lenin a Központi Kávéházból pedig Trockij lett) és a szállókat (a Magyar Király új neve Szovjett (sic!), a Fürdő Szálló Marx, míg a Három Szerencsen Engels Frigyes lett) 1 8, az Esztergom és Vidéke pedig propagandacikkeket jelentetett meg. Mindezen változások azonnal érezhető és legsúlyosabb következménye az volt, hogy megromlott a viszony a túlparton állomásozó cseh erőkkel, amelyek nem tekintették partnernek az új vezetőket. Már március 27-én fegyveres összecsapásra került sor a párkány hídon a Vörös Őrség és a cseh katonák között, ezt követően állandósították a Vörös Őrség jelenlétét a hídnál. Mindez azt is jelentette, hogy a közellátás újfent akadozni kezdett, ezért április közepén a direktórium elrendelte, hogy a megye területéről tilos élelmet kivinni, Szabó István pedig ugyancsak rendelet útján bevezette a városban a hústalan hetet. Ez persze nagy elkeseredést szült, de ellene felszólalni senki sem mert, addigra ugyanis nyilvánvaló volt, hogy Szabó egyre inkább kezébe veszi a városban a tényleges hatalmat. Még április 3-án Szabó a vármegyeházán tartott foldművesgyűlést vörös tengerészekkel kergettette szét és megpróbálta elfogatni a gyűlésen résztvevő Szentgyörgyi Pált, majd ennek sikertelensége után személyesen Szamuely Tibortól kért segítséget. .Szentgyörgyi Dorogon húzta meg magát, ahol sikerült kieszközölni egy találkozást az Esztergomba tartó Szamuelyvel, abban a reményben, hogy segítségével eltávolíttathatja Esztergomból az önkényeskedő Szabót. Kísérlete azonban kudarcot vallott: „Budapestről két század vöröskatona ment Esztergomba s a velük levő Szamuely népbiztos délután kijön Dorogra. Szamuely megérkezvén, részletesen informáltam a helyzetről s kijelentettem, hogy Szabót mindenáron el kell távolítani. ... Mikor ... Szamuelyvel együtt Esztergomba visszatértem és ott ... szóvá akartam tenni a történteket, a Szamuelyvel érkezett Lantos politikai megbízott megvonta tőlem a szót, sőt letartóztatott. ... Ez az intézkedés oly visszatetszést szült, hogy ... Szamuely elvtárs is úgy találta, Lantos kissé elvetette a sulykot s csak arra szólított feljelentsem ki, hogy elhagyom Esztergomot." 1 9 Szentgyörgyi Esztergomból való eltávolítása után Szabó István helyzete megerősödött, ugyanakkor ellentétei a direktórium többi tagjával, különösen Szokobbal mind súlyosabbá váltak. Szabó, hogy pozícióit biztosítsa, a városban tartotta a Szamuelyvel érkezett vöröskatonákat. Április végén meglepő módon visszatért a város politikai életébe Katona Sándor, akit a forradalmi törvényszék vádbiztosává neveztek ki - dacára minden tiltakozásának. Fia a 1 8 Esztergom és Vidéke, 1919 április 13. 3. p. 1 9 Esztergomi Népszava, 1919 június 1. 2. p.
