Katona Csaba: Esztergom az 1918-19-es forradalmak idején

Esztergomba juttatását továbbra sem engedélyezték. Néhány nap múlva a cseh csapatok váratlanul felfegyverkeztek Párkányban, ami Esztergomban erős nyugtalanságot keltett. Rövidesen kiderült, hogy a cseh csapatok az akkor sorra kerülő esztergomi szocialista népgyüléstől tartva cselekedtek így. Ezt köveően ismét felmelegedtek a tárgyalások. Az új kormánybiztos, Mailáth, Párkányba ment és ott megállapodott a csehekkel: naponta 2 vágómarha kerülhet Esztergomba, valamint az eddiginél több tej, továbbá ígéretet kapott szövetre, bőrre és cipőre, cserébe Esztergom megígérte a szén, cukor és petróleum szabad mozgását Párkányba. A megyegyezést követően ismét a Néptanács létrehozása került előtérbe. A Károlyi Párt tagsága memorandumot intézett Mailáth kormánybiztoshoz, melyben többek között ez állt: „A kinevezendő Néptanácsban legalább négy hely pártunk részére való fenntartását kérjük. Felhívására készek vagyunk tíz tagunkat kijelölni, akik közül Kormánybizot Úr belátása és tetszése szerint fog választhatni. Csak arra kérjük, hogy amennyire az lehetséges: dr. Katona Sándor és Bartalis Vince tagtársainkat kinevezni méltóztassék, mert ezen tagjaink - dacára, hogy feltétlen bizalmunk letéteményesei voltak, - Beniczky volt kormánybiztos törvénysértő rendelkezésével szemben, - önzetlenül és példás párthüséggel önként lemondottak a néptanácsi tagságról: s ezért megérdemlik, hogy ezen tettük felsőbb helyről is elismerésben részesüljön." Katona és Bartalis tagja lett az új Néptanácsnak is, amit Mailáth kormánybiztos a pártok meghallgatása után nevezett ki. Ugyanakkor Mailáth ahhoz is nekilátott, hogy Esztergomban minél jobban kiterjessze pártja befolyását. Ennek érdekében Antóny Béla polgármestert és Unger Hugó rendőrkapitányt hosszabb időre „szabadságolta", helyükre helyettesként Brenner Antal jegyzőt és Kartaly István ügyvédet állította. Március 15-ét nyugodt légkörben ünnepelte a város, a beszédet a tőle megszokott lelkesedéssel Katona Sándor mondta. A március 21-i budapesti események híre aztán ugyanolyan gyorsan eljutott Esztergomba, mint korábban az október végieké. Már másnap létrejött a városi direktórium, amelynek elnöke a szociáldemokrata Szokob János lett, tagjai pedig Sziklai Béla, Szentgyörgyi Pál és a kormánybiztos Mailáth Ferenc (utóbbi kivételével korábban valamennyien tagjai voltak a Nemzeti Tanácsnak is). Esztergomban ez a hatalomátvétel is különösebb konfliktusok nélkül zajlott le, köszönhetően részben annak, hogy az új rendben is az előző rendszer némely vezetői vállalták a vezető szerepet, valamint annak, hogy a direktóriumban érvényesült a Szentgyörgyi és Szokob képviselte, a körülményekhez képest mérsékelt szociáldemokrata vonal. Utóbbit még a tanácsköztársaságot keményen elítélő O'sváth Andor városi jegyző is így jellemezte: „Szokob János esztergomi kőműves a direktórium elnöke volt s ebbéli minőségében olyan magatartást tanúsított, amely Esztergom társadalmát nemcsak nem engedte kitenni súlyos megpróbáltatásoknak, hanem ellenkezőleg, kímélte azt."

1

7 A direktórium képviselte higgadtabb politikával azonban éles ellentétben állt a városparancsnokká kinevezett Szabó István személye. Míg Szentgyörgyi korábban főispáni jegyző is volt, Szokob pedig a város megbecsült iparosa, Szabó Istvánt mint köztörvényes bűnözőt tartották számon, aki gyilkosság miatti felelősségrevonását csupán az I.világháború közbejötte miatt úszta meg. Szabó a keleti fronton fogságba esett, a fogolytáborban került kapcsolataba a kommunista eszmékkel, majd Oroszországból már megbízható elvtársként került haza. Városparancsnoki kinevezését központilag erőltették az esztergomi direktórium minden tiltakozása ellenére. Várható volt, hogy Szabó személye előbb-utóbb konfliktusokat fog okozni a vezetésen belül. Erre azonban egyelőre nem került sor, az esztergomi események az ország más részeihez hasonlóan zajlottak. Március 21-ét követően nem jelent meg többé az Esztergom és az 17 O'sváth Andor i. m. 166. p.