Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A HAZAI TANÍTÓKÉPZÉS ELŐTT

mányaik befejeztével a pályára alkalmas voltukat vizsgával igazolják. Ezen normáliskolával kapcsolatban lévő kezdetleges tanítóképzőket nevezték akkor preparandiáknak, tanításra előkészítő iskoláknak, később mesterképzőknek. Nem voltak ezek még a későbbi értelemben vett tanítóképzők, csupán párhónapos tanfolyamok, mégis sok hiányt pótoltak, s egyben elindították a tudatos tanítóképzést. „A normális iskolák mellett működő preparandiákból nem kerültek ki elégséges képességű tanítók, mert ha a tanítás módjából és a neveléstanból gyakorlati úton ragadt is valami rájuk, de elméletileg bizonyos nevelési és oktatási elveket, szabályokat nem tanultak, vagy csak igen felületesen, s így rendszeresen kimerítő ismeretekkel nem bírtak" - olvashatjuk a később nyílt Esztergomi Mesterképző Intézet 1842. évi jegyzőkönyvében. A XIX. század elején a reformtörekvések az iskolákra, ezen belül a tanítóképzésre is ráirányították a társadalom figyelmét. Egyre többen sürgetik magyar nyelvű tanítóképzők felállítását. Az 1843-44. évi országgyűlés tagjai elé már olyan merész javaslat került, hogy az elemi iskolákban csak a tanítóképzőkből kikerült személyek taníthassanak. A törvényalkotók az iskolát kétévesre tervezték, egyben meghatározták azokat a tantárgyakat, amelyeket a tanítójelölteknek tanulniok kell. (Hittan, neveléstan, módszertan, számtan, magyar nyelv, földrajz, természetrajz, természettan, törvénymagyarázat, kézműtan, azaz írás és rajz, egészségtan, egyházi zene és ének.) Az egyház főpapjai már a húszas években Egerben, Pécsett, Szepesváralján, Veszprémben és Zágrábban létesítettek képzőintézeteket. Az állami hatóság pedig 1842-ben Érsekújváron, Miskolcon, Pesten, Nagykanizsán és Szegeden. Ezeket később újabbak követték. A negyvenes évek közepén hazánkban már 13 tanítóképző működött, előbb egy, majd kétéves képzési idővel. Ezek: az egri, az érsekújvári, az esztergomi, a győri, a miskolci, a nagykanizsai, a pécsi, a pesti, a szatmári, a szegedi, a szepesi, a veszprémi és a zágrábi. 6