Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - MESTERKÉPZŐ ESZTERGOMBAN (1842-1849)

MESTERKÉPZŐ ESZTERGOMBAN (1842-1849) A mai tanítóképző főiskola egyik elődje, ahogyan kezdetben nevezték, a mesterképző intézet 1842. november 3-án nyitotta meg kapuit a tanulni vágyó, a pályára készülő fiatalok előtt. Az eseményről a helytartótanács 1843. január 3-án kelt leiratában vesz tudomást. Egyházi intézményről lévén szó, ezért kikötése csupán az, hogy időnként kapjon tájékoztatást az intézet működéséről. A megnyitás napján a vízivárosi templomban tartott ünnepi mise után a vendégek a diákokkal együtt vonultak az iskola épületébe, ahol a szónokok - élükön Kopácsy József alapító érsekkel - méltatták a nap jelentőségét, felvázolták az új tanintézet feladatait, egyben emlékeztettek a néptanító nehéz, de magasztos hivatására. Létrehozói már első alkalommal kinyilatkoztatták, hogy a város új oktatási intézményében nem csupán az iskolai betűvetés és a számolás megtanításának tudományára, hanem a felnőtt lakosság körében végzendő munkára, a népművelés módjára is felkészítik a jövendő tanítót. A megnyitó ünnepségen Majer István is egyértelműen hangoztatta: a tanítónak az iskolai munkán kívüli feladata, hogy „egyszerű, de jó nevelésben részesítse a falu népét". Hasson oda, hogy szeresse a földművelést, és azt minden igyekezetével igyekezzék felvirágoztatni. Később neveléstanában is meghatározta a tanítóképzők feladatát. „Jó népnevelőket készíttetni és a nemzeti nevelésnek üdvös irányt adni... A mesterképző intézetek szükségesek. Miután népünk a műveltségben hátra vagyon, s a neveletlen, tudatlan köznép közönségesen röst, tehetetlen, erkölcstelen, nyers és elégedetlen, azért a közösséget nevelni kell. A köznépet nevelni jelesen pedig az iskola-mesterek tiszte, ezért ezeket szükséges kiképezni, mi tulajdonképpen mesterképző intézetekben eszközölhető." Az ünnepélyes megnyitást követő napon Rendek József szólott az ifjúsághoz, mely alkalommal a tanító hivatásáról, elvárható egyéniségéről vallott nézeteit tolmácsolta. „Megkívántatik minden iskolamesterben az egészséges test, ép érzékek, józan ész, ítélet és emlékezet, s ezek mellett főképp, hogy indulatait zabolán tartsa. Legyen béketűrő, s oly szeretettel viseltessék a kisdedekhez, hogy azoknak minden tévedését felháborodás nélkül 7