Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.
Tartalom - ÚJ KORSZAK KEZDETE (1948)
főiskolák feladatává nem csak azt tették, hogy az újtípusú általános iskola felső tagozata számára képezzen szaktanárokat, hanem azt is, hogy gondoskodjék a tanítói utánpótlásról. Ezért 1948 őszén nem indult az intézetben első osztály. A második, harmadik és negyedik líceumként, az ötödik tanítóképzőként működött. A régi iskola tehát kihalásra ítéltetett. A megbízott igazgató az első tanév elején és végén jelentést készített az intézet helyzetéről. Szerinte „az elmúlt iskolai év végén az intézetben lezajlott események nem sok jóval kecsegtettek az iskolai év kezdetén, de az ifjúság gondolkodásmódján változás következett be". A hangulatot megfelelőnek találta. A körülmények azonban nem erre utalnak. „Az államosítás tényét mindenki elfogadja" ugyan, de a júniusban történtek olyan légkört és feszültséget teremtettek az ifjúság körében, melynek következményei továbbra is érezhetők voltak. Az államosítás, melynek átmeneti, nem kívánatos következményét a hatóság erőszakos fellépése csak fokozta, mindkét tanítóképző diákságának életében nagyobb törést okozott, mint a többi középiskolában. Ennek oka abban is keresendő, hogy eddig mindkét intézet diákjai külön zárt egységet alkottak, viszonylag kevés külső kapcsolattal. A következő években zártságuk fokozatosan oldódott, melyhez hozzájárult az is, hogy a város többi középiskolásával egy kollégiumba költöztek. Az államosítás új jogi helyzetet teremtett. Megszűnt az eddigi kettős függés, mely évtizedek során alakult, változott. Az iskola tevékenységét 1948 júniusától egyedül az állami rendelkezések szabályozzák. A közvetlen felügyeletet a tankerületi főigazgató, majd a Komárom Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya látja el. Az intézet életében a múlt század második felében még nélkülözhetetlen alapítványok jelentősége már a két világháború között is csökkent, mivel az állami- és egyházi támogatás rendszeresebbé vált. A második világháború következtében teljesen eltűntek. Tulajdonképpen nem is volt rájuk szükség, mivel az állam a működtetés teljes költségét vállalta. Ennek következtében fölöslegessé vált az a tanulmányi alap is, mely eddig a tanárok bérének jelentős hányadát fedezte. Az államosítást követő esztendőben újabb nagyjelentőségű állomás következett mindkét helyi tanítóképző életében. A 107 éves fiú- és a 27 éves leányképzőt az illetékes hatóság egyesítette. 84
