Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ÖNÁLLÓ TANÍTÓNŐKÉPZŐ (1922-1949)

AZ ÖNÁLLÓ TANÍTÓNŐKÉPZŐ (1922-1949) A történelmi körülmények iskolát teremtenek Ismert, hogy a város tanítóképzője sokáig csak a fiúk számára tárta ki kapuit. Minden bizonnyal megcsodálták az első leányt, aki 1861-ben egye­dül, magántanulóként tanítói diplomához jutott itt. Nem sokan követ­ték őt, 1871-ben ugyancsak egy személy. E „két fecskét" később már többen követték Különösen az első világháborút követő években egy­re több nő jelentkezett a tanítóképzőbe, de nem látogathatták a foglal­kozásokat. A tanárok délutánonként készítették fel őket magánvizs­gára. Az 1921/22. tanévben 19 I—IV. osztályos leány tett ilyen körül­mények között vizsgát. Talán ez is új korszak kezdetére utal. 1920­1926 között már huszonhatan kaptak - még mindig magántanulóként - tanítói diplomát. Már előbb felmerült, hogy a szatmári irgalmas nővérek által lakott vízivárosi zárdában nyíljék nőképző, de megfelelő pártfogó és anya­giak hiányában sokáig nem kerülhetett rá sor. A húszas évek elején a történelmi körülmények is sürgették a megoldást. A rend szatmári központjában már jóval előbb volt tanítónőképzés. A világiak mellett itt képezték a tanítói pályára lépő rendi tagokat, szerzetesnőket is. Trianon - mivel Szatmárnémetit Romániához csatolták - a rend ma­gyarországi zárdáit megfosztotta a tanítónői utánpótlástól, ezért meg­oldást kellett keresniük. Indokolttá vált olyan intézet felállítása, amelyben világi és szerzetes fiatalok egyaránt folytathatnak tanul­mányokat. Ekkor már világos volt, hogy az új határokkal szétszabdalt, Ma­gyarországon maradt zárdák központja Esztergomban lesz. Ennek tu­datában mozgalom indult, hogy a városban tanítónőképző nyíljék, melynek működését egyedül a zárda keretein belül képzelték el, már csak azért is, mert az agilis főnöknőnek - Benkő M. Szerénának - régen dédelgetett vágya teljesülhetett ezzel. Megindult tehát a szervező, előkészítő munka. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom