Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.
Tartalom - A HAZAI TANÍTÓKÉPZÉS ELŐTT
A HAZAI TANÍTÓKÉPZÉS ELŐTT A legszükségesebb alapműveltséget közvetítő iskolák a középkorban valamely egyházi intézmény körül szerveződtek. A kor szellemének, szükségleteinek megfelelő tudást egy-egy szerzetes vagy a helyi plébános közvetítette az érdeklődő, de igen kevés gyermeknek. Amikor a plébános elfoglaltsága miatt nem ért rá tanítani vagy nem szívesen vállalkozott rá, akkor kapcsolódtak be a tevékenységbe a magasabb iskolát csak ritkán végzett, de legalább írni-olvasni tudó, e munka iránt érdeklődő vagy csupán megélhetésüket kereső férfiak. Ok sok helyütt - a tanítás mellett - templomszolgálati teendőket is elláttak. Az 1777-ben megjelent császári rendelkezésben (Ratio Educationis) látott napvilágot az a szükségszerű elhatározás, mely birodalomszerte állandó népiskolák felállítását írta elő. A kiváltságokkal rendelkező nemesek zöme nem fogadta nagy örömmel a népművelés érdekében született intézkedést, mivel ezt követően jobbágyaiknak gyermekeit is iskolába kellett küldeniök, illetve biztosítaniok kellett a megjelenés lehetőségét. Ugyanakkor az iskola fenntartása is az ő kötelezettségeiket növelte. Az iskolarendszer megfelelő ütemű kiépülése nem csupán a meg nem értés miatt haladt lassan, hanem oka volt ennek az is, hogy a magyar vidék továbbra is híján volt a képesített tanítóknak. Hosszú ideig még mindig írni-olvasni is alig tudó, jobb esetben katonaviselt, alacsony műveltségű, a jobbágyoknál alig valamivel nagyobb tájékozottsággal rendelkező iparossegédek töltötték be a tanítói állást. Nem volt ritka eset az sem, hogy a földesúr udvarbíráját (hatos ispánját) bízta meg azzal, hogy a téli időszakban tanítsa jobbágyai gyermekeit. Szerencsés volt az a település, ahol tanulmányaikat megszakító diákok jelentkeztek tanítónak. A XVIII-XIX. század fordulójára némileg javult a helyzet. Az ügyesebb tanítók maguk mellé vettek egy-két értelmes fiatalembert, akiket a mindennapi gyakorlatban igyekeztek bevezetni a tanítás mesterségébe. Megjelentek olyan tanítók is, akik a gimnázium elvégzése után vállalták a munkát, de minden előzetes gyakorlati felkészülés nélkül. A már idézett császári rendelkezés ezen is igyekezett változtatni. Elrendelte, hogy minden tankerületben egy-egy olyan iskolát állítsanak fel, melynek I—Hl. osztályában elemi ismereteket tanítanak, a IV. osztályban a leendő vagy már képesítés nélkül működő tanítókat készítik fel választott hivatásuk gyakorlására, akik tanul5
