Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A NÖVEKEDÉS KORSZAKA (1920-1941)

A történelmi körülmények, a békekötés ellenére tartották, sőt erősítették a katonás szellemet. Kormányintézkedésre már a húszas évek elején megkezdődött a fiatalok katonai előkészítése, mely a leventemozgalom keretében bonyolódott. E mozgalomnak kötelezően lettek tagjai mindazok, akik 12. életévüket betöltötték, de katonai szolgálatot még nem teljesítettek. A foglalkozásokon való részvétel hetente egyszer minden fiú számára kötelező volt. A nem diák fiatalok leventefoglalkozásainak vezetésére egyre több oktatóra volt szükség. Az igény kielégítésére 1926-ban rendelkezés született, mely szerint a tanítójelölteket kell e feladat ellátására kiképezni. Az intézet megértéssel fogadta az intézkedést. Nem annyira az új feladatnak örült, mint inkább annak, hogy ezentúl az iskolában oldhatja meg a jelöltek képzését, mely eddig a városi fiatalokkal közösen történt, ennek következtében negatív hatással volt az iskolai fegyelemre. 1929-től a végzős évfolyam tagjai minden évben letették az előírt vizsgát. Ezt követően - a hajdani jegyzői diploma helyett - tanítói-, kántori-, leventeoktatói oklevéllel hagyták el az inézetet. Már 1920-ban felmerült az intézeti cserkészcsapat megalakításának gondolata, de csak 1923. január 8-án valósult meg Häuser János hitoktató kezdeményezésére. Alakulásakor a 260. számú Pázmány Péter Cserkészcsapat nevet vette fel. A csapat gyakran rendezett kultúrestet, melyen a nem cserkész diáktársak is szívesen látott vendégek voltak. Programjában jelentős súllyal szerepelt a szabadban való tartózkodás, a túrázás, az évenként visszatérő táborozás. A közös együttlét során a fiatalok hatottak egymásra, alakult jellemük, erősödött bennük az összetartozás érzése, növekedett vállalkozási kedvük, erősödött teherbíró képességük. A táborozás költségeinek jelentős részét belépődíjas műsoros délutánok rendezésével teremtették elő. Az intézet tanulóinak mintegy negyede volt a világnézetileg, társadalmilag elkötelezett szervezet tagja. Mellette tovább tevékenykedett a múlt század végén létrejött Mária Kongregáció is. „A hazafiság" számos külső megnyilatkozásban is jelentkezett. Már a húszas évek elején sok olyan gyűlésen vettek részt a fiatalok, főleg diákok, ahol a trianoni béke igazságtalanságáról beszéltek a szónokok, ahol az elcsatolt területek visszaszerzésének reményeit ültették el. Egy 63