Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A NÖVEKEDÉS KORSZAKA (1920-1941)

bocsátott az úszni vágyó diákok rendelkezésére. A harmincas évek elejére nagy érdeklődés mutatkozik a diákok között a sízés iránt. Megkezdődött a szükséges felszerelés gyűjtése, melynek érdekében az igazgató több helyről kért anyagi támogatást. Az intézet a Strázsahegy lejtőjét tartotta a gyakorlásra legalkalmasabbnak. Erre az igazgató az Országos Síszövetség figyelmét is felhívta abban a reményben, hogy majd a városban - a képző közreműködésével - síközpontot hoznak létre. Egy 1933 szeptemberében felvett jegyzőkönyv szerint már 12 szakosztály működött a sportkör keretében. (Atlétika, tornász, céllövő, futball, sí, korcsolya, úszó, turisztikai, vívó, kézilabda, kosárlabda, asztalitenisz.) A tanulók egy része több szakosztályban is tevékenykedett. 1934-ben a fiatalok kétharmada tudott úszni. Ez évben végleg elkészült az intézet szigeti csónakháza, amely nagymértékben fellendítette a vízi életet. Ezt követően rendszeresen gyarapszik hajóparkja. Ezekben az években hozták rendbe az iskola udvarát, sportolásra is alkalmassá téve. A tanítójelöltek népművelő munkára való felkészítse sokáig elsősorban a nyilvános rendezvényeken való részvétellel, szerepléssel történt. A XX. század elején azonban már konkrét formája rajzolódik ki ezen tevékenységnek is, mely megfelelő ismereteket kívánt a tanítótól. Ez meghatározta a tanítóképző intézetek újabb feladatait. 1921-ben az intézet nem csupán helyt adott a Szakoktató Tanács által szervezett nyolcnapos népművelési tanfolyamnak, hanem ennek munkájában tanárai és diákjai is részt vettek. A vendégsereg zömét az a több mint 100, már működő tanító alkotta, akik szintén felismerték e munka jelentőségét, és szükségét érezték ehhez új ismeretek megszerzésének. A következő esztendőkben nagy lendületet vett a jelöltek egyre céltudatosabb felkészítése. Szaporodtak az intézeti énekkar, a szavalók, a színjátszók fellépései a város és a környék olvasóköreiben. Az önképzőkör és pedagógiai szeminárium foglalkozásain „nagyobb szabású népművelői tanfolyamra is alkalmas témát adnak elő". Az 1933-ban végzett főigazgatói látogatás alkalmával megállapítást nyert, hogy helyes, amit az iskola ezen a területen végez. Ezekben az években rendszeresek voltak a hétvégi műsoros délutánok a saját kultúrteremben is, ahol a város közönsége előtt színdarabbal, énekszámokkal, szavalattal léptek fel a tanulók. A zenei élet irányításában jelentős szerepet 60