Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - OTTHONTEREMTÉS (1922-1929)

A hús<i.»s évek második felére lényegesen javult az ország gazdasági helyzete. Jelentős iskolaépítési program indult, melyből Esztergom sem maradt ki. Ezek az évek teremtik meg a tanítóképző számára is az új, a hosszú évtizedek óta óhajtott otthont. Ehhez az út a vízivárosi zárda területén működő iskolák bővítésén keresztülvezetett. Ezen akció sikere érdekében a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megvásárolja a zárda épületeitől a Kisdunapart felé eső területet, magánházakat, sőt a tanítóképző ódon épületét is. E lépés megtörténte után lehetővé vált a vízivárosi iskolatömb teljes kiépítése. Elkerülhetetlenné vált a képző öreg épületének a lebontása, ezzel egyidőben új otthonának a megteremtése. Ehhez a szükséges pénz egy része is biztosított volt, melyet az ódon épület ellenében szolgáltatott a minisztérium. Elérhető közelségbe került tehát a régi álom megvalósulása, melyhez az első lépéseket Csernoch János érsek és Klebeisberg Kunó miniszter 1927-ben közösen tették meg. Az érsek azonban rövidesen elhunyt. Utóda, Serédi Jusztinián magáévá tette elődje elhatározását. Erre a tanári kar előtt is ígéretet tett, amikor beiktatása után fogadta a testületet. Megkezdődött a vita az épület helyének kijelöléséről. Hamar ismertté vált, hogy erre a célra az úgynevezett Szcitovszky kertet szemelték ki, mely akkor még bozótos terület volt, a sötétkapu felé vezető út mentén. A környék már ekkor sem csendes, ezért a tervet sokan fenntartásokkal fogadták. Akadtak, akik ellenkezésüknek a helyi sajtóban is hangot adtak, de a döntéshozatal felelőseit ők sem tudták eredeti szándékuktól eltéríteni. Megkezdődött az épület tervezése, melyet Quinter Ervin vetett papírra. Az érsekség és a kultuszminisztérium szakembereinek véleményezése után az érsek 1928. február 25-én, a minisztérium két nappal később hagyta jóvá; lényegesen szerényebb épületről szólt, mint amilyenről évtizedeken keresztül sokan álmodoztak. Az igazgató április 18-án ismertette a testület tagjaival a végleges elképzelést, melyet azok elfogadhatónak minősítettek, de később javasolták, hogy létesüljön egy kis kápolna is az épületben. Felépítésére Csonka Ferenc vállalkozó április 28-án kapott megbízást, aki a munkát május 14-én megindította. Ami ezt követően történt azt már valamennyi városlakó napról-napra szemlélhette. 46