Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A SZÁZADVÉG – SZÁZADELŐ TANÍTÓKÉPZÉSE

után az első kántorvizsgát 1910. június 17-én tartották öt résztvevővel. A kántori ismeretek tanulása 1928-tól kötelező volt a katolikus vallásúak számára, de a vizsga önkéntes maradt. Az egyházi szolgálatra való képzés az iskolák államosításáig, 1948-ig megmaradt, de a vizsgát a következő tanévben is engedélyezte az illetékes miniszter. A kiállított kántori oklevelek száma meghaladta a 400-at. Gyakorlóiskola létesül A kultuszkormányzat a század végén már egyértelműen előírta, hogy a tanítóképzők mellett állandó gyakorlóiskolát kell létesíteni Ezt a lépést Esztergomban is meg kellett tenni. E kívánalomnak eleget téve, az érsek 1893. auagusztus 31-én kiadott rendelkezésével az akkori Úri utca (Berényi Zsigmond) 5. szám alatt működő vízivárosi érseki elemi iskolát a képző gyakorlóiskolájává szervezte át. Első tanítójává Fekete Györgyöt nevezte ki, aki eddig is az iskolánál működött. Az új jogi helyzetbe került és új feladatokkal is megbízott iskola csak vízivárosi fiúkat vett fel tanulói közé, I-IV. összevont osztállyal működött. Feladata lett tehát, a gyermekek tanítása mellett, a tanítóképzés igényeinek a kielégítése is. Az együttműködést megkönnyítette a tanítóképzőhöz való földrajzi közelsége. Ebben az időszakban már 2-2 növendék felváltva hospitál. A harmadik majd a negyedig évfolyamtól végeznek tanítási gyakorlatot a jelöltek Láthatóan elkülönül egymástól a tanítás előkészítése, maga a tanítás és a gyakorlat elemző része. 1889-ben az intézet Szent János utcai épületét úgy építik át, hogy helyet kap benne a gyakorló is. Viszonylag ideális állapot jön létre, mert rendszeresebb kapcsolat alakul ki a kisdiákok és jelöltek között. Fekete György utóda a tanítói katedrán ekkor már Pritz József, majd Klinda Károly. Őket 1906-tól hosszú évekig Szkalka János követte. A század első évtizedeiben viszonylag rövid ideig segédtanítói tevékenységet látott el Havas János, Xantus Elek és Gábriel István. 21