Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A SZÁZADVÉG – SZÁZADELŐ TANÍTÓKÉPZÉSE

sokáig 4-5 tagú testület lassan bővül. 1877-től 6,1882-től 7, 1895-től 8 főre emelkedik. Egyházi és világi személy egyaránt megtalálható közöttük. Többségük jó ideig csupán óraadó az intézetben, pedig az államiakban már állandó munkára kinevezett tanárok működnek. A képzésért felelős egyházi személyek is egyre szorgalmazzák, hogy az érsek változtasson a helyzeten. Erről Majer István is szól 1872-ben, ugyancsak a főpásztorhoz küldött levelében. „Nagyon kérem Érsekségedet, a katholikus népnevelés szent érdekénél fogva, hogy az esztergomi képezdét is saját testülettel ellátni és egészen törvényszerűleg rendezni méltóztassék." Két év múlva ismét sürgeti a tanárok létszámának emelését, mert a magas óraszám és a többféle tárgy tanítása miatt nem tudják elérni a kívánt színvonalat. 1875-ben Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter is ugyanebben a témában keresi meg levélben az érseket. A képzés időtartamának emelése miatt egy évig nem kaptak az iskolák tanítókat. Pedig éppen a népoktatási törvény végrehajtásához egyre többre lett volna szükség. Az egymás után nyíló falusi iskolákban átmenetileg emelkedett a képesítés nélküliek száma. Az ő segítésük és a hiány felszámolása végett több hazai tanítóképzőben nyári tanfolyamot szerveztek. 1871-ben az esztergomi intézet is tartott ilyen „póttanfolyamot", melyet másfél hónapon keresztül 61 személy látogatott. Életkoruk 18-60 év között mozgott. A tanulási idő végeztével vizsgán adtak számot szerzett tudásukról. Ennek alapján igazolást kaptak, melyet általában azonos értékűnek tekintettek a tanítói diplomával. Segítséget jelentett az iskolák számára az is, hogy a tanítóképzők III. évfolyamának növendékei lehetőséget kaptak arra, hogy munkát vállaljanak és tanulmányaikat magánúton fejezzék be. Az 1896/97. tanévben négy esztendőre emelik a képzés idejét, mely a tanulói létszám emelkedését eredményezi. Az új tanterv alapján a negyedik évfolyam végén a szükséges ismeretek elméleti és gyakorlati részéből vizsgát tesznek a jelöltek. Ezzel egy időben megoldódik végre az állandó tantestület létrehozásának a gondja is. 1896-ban pályázatot írnak ki a tanári állásokra. 36 jelentkező közül választották ki azt a 6 személyt, akik az intézet főhivatású alkalmazottai lettek. Dreisziger Ferenc, Guzsvenitz Vilmos, Mócsy László, Ke18