Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÓVÓNŐKÉPZÉS ELSŐ KORSZAKA (1892-1915)

Az óvó- és tanítónőképzés egyesítésének gondolata Tény, hogy a század végére az óvónőképzésben való részvétel a jobbmódúak között is divattá vált, mert ha nem is tervezett a fiatal állást vállalni, az itt szerzett ismeretek birtokában valóban nagyobb hozzáértéssel tudta gyermekét nevelni. Amikor már a diploma birtokukban volt-jelentős részük-mégis kenyérkeresethez szeretett volna általa jutni. Ez a már előbb említett ok miatt óvodában nehezen ment, ezért sokan tanítói állást vállaltak, ami azt jelzi, hogy ott viszont hiány volt. Ebben a kényszerhelyzetben ismét felmerült az óvó- és tanítónőképzés egyesítésének gondolata. Hívei egyszerre több feladatot véltek ezzel megoldhatónak; egyrészt levezették volna az óvónői felesleget, másrészt enyhítették volna a tanítóhiányt. A szakma helyeselte pedagóiai okokból is. E gondolat nem volt új a magyar nevelésügy történetében. Már 1848. július 22-én az egyetemes tanítógyűlésen is elhangzott: „Az óvónevelők úgy képeztessenek, hogy egyszersmind elemi tanítók is lehessenek, és viszont. Kerületenként több olyan képezde állíttassák, hol az óvodai nevelés és elemi tanítás módszerei kapcsolatosan adatnak elő." Másnap: „A képezdék a kisdedóvással annyiban összekötendők, hogy növendékeik okvetlenül a kisdedóvásba elméletileg is, gyakorlatilag is avattatván, óvókká is alkalmaztathassanak... A tanítói képezdék egyszersmind kisdedóvói képezdék is legyenek." Hasonló értelemben nyilatkozott a kérdésről az országgyűlésben 1848. augusztus 12-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az 1870-es években - sőt közvetlenül a óvodai törvény után - többször kerül előtérbe e gondolat. A Néptanítók Lapja egyik 1890-i számában olvashatjuk „Azt a célt, hogy az ország kellő számú szakképzett óvókra tegyen szert, épp oly jól, sőt talán még jobban el lehet érni úgy is, ha a fennálló tanítóképző intézetek növendékei a négyéves tanfolyam alatt az elemi iskolai tanítóságon kívül kisdedóvó állásra is képeztetnének." Mindezekhatására a közoktatásügyi miniszter az 1894/95. tanévről készült jelentésében ezt írja: „Megfontolás tárgyává teszem azon fontos kérdést, nem volna e szükséges a tanító- és kisdedóvóképzést összefoglalni olyképpen, hogy az óvónő egyúttal tanítónő is lehessen." Az 122