Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÓVÓNŐKÉPZÉS ELSŐ KORSZAKA (1892-1915)

elgondolást támogatók szerint „csak javára válnék (t.i az egyesítés) az óvodának és iskolának egyaránt. A kisdednevelés és népiskola módszere kiegészítené egymást, amellett szükségesnek találják, hogy a kisdedóvónők műveltségi foka ily módon emeltessék". A II. országos és egyetemes tanügyi kongresszus is foglalkozik e kérdéssel, ahol pedagógiai, közigazgatási és pénzügyi okokból egyaránt helyeslik az elképzelést. Több óvónőképző intézeti igazgató az egyesítés ügyében memorandumot terjesztett a miniszter elé, aki később egy küldöttség előtt kijelentette: „A két képzést fokozatosan egyesíteni akarom." Az 1897. július 23-án kelt 40.652 számú intézkedésével meg is tette e téren az első lépést. E szerint az 1897/98. tanévtől az eperjesi állami kisdedóvónőképzőben a növendékek négyévi képzés után okleveles tanítónőként és óvónőként hagyták el az intézetet. A következő években máshol is tervezte ennek bevezetését. Az óvónőképzők többsége egyetértett az egyesítés gondolatával, de a megvalósítás mikéntjében két álláspont alakult ki. Az úgynevezett formai egyesítés hívei csupán azt kívánták, hogy az óvónők és tanítónők egy épületben készüljenek hivatásukra, de külön tanterv szerint. Az óvónők két- a tanítónők négy év után hagyják el az intézetet. A szerves egyesítés hívei ennél jóval tovább mentek. Szerintük négy évig egységes tanterv szerint tanulnak a növendékek és mindkét diplomát megkapják. - Esztergom az utóbbi elképzelést támogatta. A tantestület 1898. január 31-én tartott értekezletén tanácskozott az egyesítésről, és azt elvben elfogadta, sőt arról is szó esett, miképpen lehetne az óvó- és tanítóképzést Esztergomban is úgy egyesíteni, mint az Eperjesen már megtörtént. Bíztak abban, hogy az 1898/99. tanévtől felveendő növendékek már négy évig fognak tanulni és óvónői - tanítónői diplomát kapnak. E reményük sajnos - az előbb már említett érseki leirat miatt - nem vált valóra, pedig céltudatosan készültek az új feladat ellátására. „Meggyőződésünk hogy az óvó- és tanítóképzés egyesítésével oly intézmény lép életbe, mely a nevelésügynek csak javára válhat, s nemzeti népoktatásügyünket nagy lépéssel előbbre viszi" - írta az intézet igazgatója az 1897/98. tanévről készült értesítőben. Az esztergomi intézet konkrét lépésekre is rászánta magát, még az alig remélt hivatalos egyesítés előtt. Az 1897/98. tanévtől ugyanis „a tanári testület fáradságtól vissza nem riadva a népiskolai módszerekre is oktatta a növendékeket." 123