Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - Otthonteremtés, épületbővítés

OTTHONTEREMTES, EPULETBOVITES Az iskola épületének belső átalakítása a felsőfokú intézet létrejötte óta állandóan folyik. 1959 nyarán lényegtelen munkálatokat végeztek. A hatvanas években a padlástér jelentős részét beépítették, ezzel egyidőben megszüntették a kollégium ugyancsak a padlástérben lévő betegszobáit. Ezeken a területeken szemináriumi helyiségek létesültek. Ekkor szűnt meg az igazgató szolgálati lakása, melynek helyén a könyvtár nyert elhelyezést. A hetvenes évek második felében a tornaterem öltözőket és vizesblokkot kapott. A leglátványosabb fejlesztés az 1990-es évre, illetve a következő esztendőkre esik. 1992-ben a tornatermet előadóvá, kultúr- és díszteremmé alakították. Fölötte új, nagyméretű tornacsarnok létesült a szükséges helyiségekkel. Ezekben az években az épület külső - udvari - képe láthatóan megváltozott. Ezen építkezéssel egyidőben mód adódott a könyvtár területének lényeges bővítésére is. A gyakorlóiskola elköltözésével, az új kollégium felépítésével lehetőség adódott arra, hogy a régi épület teljes egészében az oktatás közvetlen céljait szolgálja. Évtizedekig tartó küzdelem új kollégiumért Az 1950-es években az iskola épületének keleti szárnyában leánykollégium működött. 1959 őszén, a felsőfokú tanítóképző létrejötte után a vegyes kollégiumot különválasztották. A nem tanítóképzős középiskolás leányok a Kossuth utca 25. szám alatti épületbe költöztek. A tanítóképző épületében csak tanítóképzős leányok maradtak, mégpedig az ekkor indult első felsőfokú évfolyam, továbbá a középfokú képző utolsó - végzős - évfolyama. Mivel a Kossuth Lajos utcai épület konyhával nem rendelkezett, ezért az ott elhelyezett középiskolások az első tanévben a képző konyhájáról étkeztek, az ételt is annak ebédlőjében fogyasztották el. A fiúk (évenként 20-30 fő) elhelyezésére a Bajcsy-Zsilinszky utca 32. szám alatti épület szolgált. Ugyancsak itt kaptak helyet - a leányokhoz hasonlóan - az utolsó középiskolás évfolyam utolsó tanulói is. Az épület konyhával nem rendelkezett, lakói a tanítóképző épületében étkeztek. Az induláskor mindkét nembeli hallgató diákotthoni elhelyezése megoldottnak látszott, de a hallgatói létszám és a feladatok növekedése, a korszerűbb szálláskörülmények kialakításának igénye új kollégium építésének szükségességét vetette fel már az 1960-as évek elején. Az intézmény vezetője 1964-ben készült jelentése szerint: „Zsúfolt a leánykollégium, az elhelyezés nem korszerű, nem biztosítja a nyugodt tanulási lehetőséget. Az oktatás céljaira is kevés helyiség áll rendelkezésre. ... A jelenlegi helyzetet csak egy új kollégium felépítése szüntetné meg." Az 1960-as években a hallgatóknak mintegy 60 százalékát tudták felvenni a kollégiumba. 1964-ben a zsúfoltságon úgy segített az intézet, hogy a padlástér még beépítetlen részét oktatásra alkalmassá tette. így elkerülhetővé vált. hogy az órák egy részét ez amúgy is zsúfolt kollégium területén tartsák. Nehezítette a helyzetet, hogy a főiskola 93