Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Otthonteremtés, épületbővítés
nemcsak a kollégiummal, hanem a gyakorlóiskolával is egy épületben működött. Tehát két új létesítményre lett volna szükség ahhoz, hogy az oktatás zavartalanul folyjék. Zavarta a munkát az a tény, hogy a felsőfokú és az általános iskolai oktatás ugyanazon a folyosón, néha egymás termeiben folyt, valamint ugyanott volt található a leánytanulók szállása is. Közvetlen megvalósítandó célként hol a kollégium, hol a gyakorlóiskola építése lebegett az intézmény vezetése előtt. A sorrendiség attól függött, hogy mely korszakban melyik látszott - bizonyos országos fejlesztési elképzelések ismeretében célszerűnek. Többek között 1968 májusában az intézet igazgatója a Magyar Szocialista Munkáspárt Komárom Megyei Bizottságának segítségét kéri a kollégium építéséhez. Felhozott indokai szerint az emelkedő hallgatói létszám még tovább fokozza a zsúfoltságot. Ezzel egyidőben a Művelődési Minisztériumnak is jelezte igényét. E felterjesztésekben ezt írja: „Már az 1962/63-as években komolyan szóba került kollégium építése, amelyre a városi tanáccsal való nem kielégítő tárgyalások és előkészítés hiányában nem kerülhetett sor... Meg lehetne nyerni a Dunakanyar Intéző Bizottságának támogatását is, a nyári időszakban idegenforgalmi célokra is használható lenne." Kifejti, hogy az oktatási rész bővítésére feltétlenül szükség van. de cz a gyakorlóiskola leépítésével nem oldható meg. mert tanulóit a város iskolái nem képesek befogadni. 1969 márciusában az intézet ismételten kéri a minisztériumot, hogy az előkészület alatt álló IV. ötéves terv programjába kerüljön be a kollégium építése, de elutasító választ kap. Ugyanazon év májusában ismét a megyei pártszerv segítségét kéri. Jelzése szerint a város biztosítana helyet az új épületnek. Ebben az időszakban szó esik arról, hogy a városban megyei költségen nagy kollégiumi kombinát épül. melyből a tanítóképző 80 férőhellyel részesül. 1973 januárjában Esztergom város tanácsához fordul az igazgató. Ebben közli, hogy 1972 decemberében ismét tett lépéseket a minisztériumban is. Nyomatékosan kérte, hogy az V. ötéves tervben épüljön fel a régen kért 200 fős kollégium. Beadványában biztosra veszi az építkezés megvalósulását, ezért hivatkozik a város 1969-ben vállalt kötelezettségére, melyben telket ígért az új létesítmény számára. A tanács elnöke akkor közölte, hogy a város 1976-ig nem tud közművesített területet biztosítani. Emlékezteti az igazgatót arra, hogy a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet a képző bővítését már 1963-ban a sötétkapu felé (a kertben) látta megoldhatónak. Tehát ő is a saját telken belül lát csupán megoldást. 1973 áprilisában a városi tanács határozatban támogatja a létesítmény megépítését, ilyen irányú felterjesztéssel él a megyei tanácshoz is, de a megépítés helyéről ebben nem tesz említést. Ebben az időszakban már a fiúk elhelyezése is gondot okozott, illetve az intézmény nem is vállalkozhatott rá, mert a BajcsyZsilinszky utcai épület, mely jó ideig otthonuk volt. az 1960-as évek második felében visszakerült a városhoz, középiskolai oktatás céljait szolgálta, így a fiúk albérletbe kényszerültek. Akkoriban (és a megelőző évtizedekben is) közismert volt a nógrádi fiatalok és nevelők ragaszkodása az esztergomi tanítóképzőhöz. Ezt a helyzetet használta ki az intézmény igazgatója, amikor - az 1970-es évek elején - felkereste Nógrád megye vezetőit, és a kollégium közeli megvalósulásának reményében az ő anyagi segítségüket is kérte. A nógrádiak közhangulatát tükrözte a megye vezetőinek állásfoglalása. A tényleges megvalósulás esetén felszerelésben, bútorzatban több millió forintos segítséget ígértek. Pest 94
