Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Az intézet és a társadalom
Az esztergomi képzőben végzett Tamás István Mikszáthról szóló versét a pásztói Gajdár Ibolya olvasta fel. A program befejező akkordjaként ismét a palócföld dalai következtek, majd a résztvevők megtekintették a rögtönzött kis kiállítást, ismerkedtek a megye térképével, amelyet még a hazaiak is körülvettek, keresték rajta saját falujukat, városukat." Jó kezdeményezésnek ígérkezett az is. hogy a tanítójelöltek közös kirándulás keretében térnek vissza tanulmányaik során egy-egy alkalommal saját megyéjükbe, hogy ott „ideiglenes kívülállóként" vegyék szemügyre az ottaniakat. Az oktatói kar tagjai meglátogatták Komárom megye néhány fontosabb létesítményét (a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátot, a komáromi gyermekvárost, s jártak a tatai várban is). A megyében folyó közművelődési munka irányításával a megyei művelődési központban kapott tájékoztatás és egy-egy üzem, intézmény megtekintése alapján ismerkedtek meg. A Nógrád megyei XI— III. éves hallgatók saját megyéjüket keresték fel. Nem volt számukra ismeretlen e táj, de most idegenből visszajövet, jövendő tanítóként mindent másként szemléltek és odafigyeltek olyasmire is, ami kisdiákként még nem érdekelte őket. Balassagyarmaton a megyei tanács képviselője várta és kalauzolta őket. Ezután Csesztve. majd Szécsény múzeumait tekintették meg. Salgótarjánban a művelődési központ munkájával ismerkedtek. A Pest megyeieket a szentendrei művelődési központban várta a megyei tanács képviselője, aki tájékoztatást adott a megye közművelődési helyzetéről, terveiről. Megismerkedtek ezután a falumúzeummal, a városban található kiállítási anyaggal. Útjuk délután Vácra vezetett, ahol az impozáns művelődési központ tevékenységéről tájékozódtak. Kár, hogy sem az előbbit, sem ezt, az 1976 őszén megindult akciót sem követte a következő, pedig mindkettő hozzájárult volna a tanítóképzés társadalmasításához, életközelségbe hozásához, a képző intézmény és a hallgatót küldő, majd az újdonsült tanítót fogadó vidék tartós kapcsolatának kiépüléséhez. Az 1970-es évek második felében a szentendrei katonai főiskolával, a dunaújvárosi és az Esztergom-Kertvárosban működő főiskolával alakítottak ki a hallgatók kapcsolatot. Az 1970-es években a város vezetése azt tervezte, hogy a Petőfi Altalános Iskolát és a szomszédságában működő művelődési házat egy intézménnyé olvasztja össze. Az új típusú intézmény működtetésében komoly szerepet szánt a főiskolának, sőt kezdetben vezetőjét is az oktatók között kereste. Ezt megelőzően 1968-ban Esztergomért Emlékérmet. 1973-ban Jubileumi Emlékérmet kapott az oktatási intézmény a várostól. Részvétel a már működő tanítók továbbképzésében Az általános iskolákkal való közvetlen munkakapcsolat az 1960-as évek végén alakult ki és a résztvevők számát tekintve az 1970-es évek első felében érte el csúcspontját. Erre az időszakra alakult ki az általános iskolai nevelők szervezett továbbképzési rendszere. Létrejöttek a megyékben a továbbképzési kabinetek, melyek szervezték, irányították a hatáskörükbe tartozó nevelők tanulását, míg a pedagógusképző intézmények tartalmi fel 74
