Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - A képzés tartalmi kérdései

Pár év múltával ráeszméltek a tanterv készítői, hogy az 1976-ban győzedelmeskedő szakértői csoport nagyot markolt. Észrevették, hogy az új követelményeknek nem képesek a jelöltek megfelelni, legfeljebb azoknak kis hányada. A főhatóság a kialakult helyzet orvoslására nem talált más kiutat, minthogy az 1981-ben életbe lépett új tantervben a választandó szakkollégiumot az eddigi kettőről egyre csökkentse. Ezzel egyidőben a pedagógiát mint választható kollégiumi tárgyat megszüntette. Lehetővé vált viszont, hogy matematikából, magyar nyelv és irodalomból is indulhasson speciális képzés. A nemzetiségi képzésben résztvevőknél a nyelvet ismerte el szakkollégiumnak. A terhelés csökkentése érdekében lehetővé vált. hogy a hallgatók a szakkollégiumi tárgyból folytatott tanulmányaikat a diploma megszerzése után fejezzék be. Új kötelező tárgyként jelent meg a szociológia alapjai és ekkor szűnt meg a már tárgyalt szintetizáló szeminárium. További új tárgy az állampolgári- és jogi ismeretek. Ennek anyagát Esztergomban a hallgatók önállóan dolgozták fel, tehát heti óraszámukat nem befolyásolta. A nyári elfoglaltságot jelentő előírt országjárás megszűnt, az ehhez kapcsolódó feladatok teljesítése a szakkollégiumok feladata lett. Több alapozó, általános képzést szolgáló tárgy összevonására is sor került. Az addig kiemelkedő helyet elfoglaló úttörővezető képzés a pedagógia című tárgy része lett. A korábban önálló tárgyként szereplő alsó tagozatos tárgyak módszertanát összevonták a megfelelő szaktárggyal. Ezzel elveszítették a tanítóképzésben eddig elfoglalt helyüket, jelentőségüket, mivel a legtöbb esetben összemosódtak a szaktudománnyal. A szakosítás meghonosodása némi rangot is jelentett a jelöltek életében. Indexekkel is igazolható, hogy a jelöltek nem elégedtek meg a főiskolai hallgató megnevezéssel, hanem szerepeltetni kezdték - a tanító mellett, illetve ezt megelőzve - a szakos megjelölést is. Például: testnevelés-szakos tanító. A nyolcvanas évek második felében észrevehetően növekedett az intézmények önállósága, nyitás tapasztalható az óvoda és a felső tagozat felé is. A megszorítás elsősorban abban jelentkezett, hogy az egység, a diplomák egyenrangúságának megőrzése érdekében a megadott irányelveket figyelembe kellett venni a helyi tantervek, tematikák készítésekor. A kapott lehetőséggel élve az intézmények jelentős része, így az esztergomi is, felismerte a tarthatatlan terhelés tényét, és csökkenteni igyekezett azt. A legtöbb helyen láthatóan csökkentik a szakkollégiumok szerepét és követelményeit. A specializálódás mellett erősítik az alapképzés szerepét. Esztergomban ennek hatása 1986 körül kezdett erősödni, de a heti óraszám még mindig 28-30 maradt. A heti szabadnap már visszavonhatatlanul meghonosodott. Az 1980-as évek második felétől új fogalmakkal ismerkednek a jelöltek, újabb diplomaszerzési lehetőségek nyílnak meg előttük, melyek megszerzése esetén - az eddig megszokottól eltérően - nem egyedül a tanítói hivatáshoz kötődnek. 1986-ban négyéves képzés indul, melynek keretében a tanítóival egyidőben közművelődés irányítására jogosító diploma is szerezhető. A kezdetben kísérleti jelleggel induló képzést később szakosítják, melynek következtében könyvtárosi vagy filmforgalmazásra is jogosító diplomát kapnak a végzett hallgatók. 1991-től művelődésszervező szaknak nevezik. 1989-ben tanító-szociálpedagógus képesítést szerezhetnek az arra vállalkozók. Az 1990/9l-es tanévben angol nyelvoktató képzés indul. Az 1960-as években világszerte felerősödött az eszperantó nyelv iránti igény. Propagálói gyakran az emberi érintkezés nemzetközi eszközének tekintik. 24