Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - A képzés tartalmi kérdései

ként az oktatás, a nevelőképzés és a gyakorlati élet szorosabb kapcsolatának megteremtése mellett elvárták a jelöltek hivatástudatának erősítését. A központilag készült tantárgyi programok továbbra is egyértelműen határozták meg egy-egy tárgynak, tudományágnak a képzésben elfoglalt helyét, ebből következő feladatát. Sor került néhány rokontárgy összevonására, viszont addig ismeretlen, új tárgyak is megjelentek a képzésben. A foglalkozások hatékonyságát a hallgatói csoportok létszámának csökkentésével is igyekeztek fokozni. Az utolsó éveseknek időt biztosított az intézkedés heti szabad nap bevezetésére, melyet a szakdolgozathoz szükséges anyag gyűjtésére használhattak. A diplomamunka tekintélye növekedett azáltal, hogy megvédése később az államvizsga bizottság előtt történt, mely akkor már lélektanból, pedagógiából és módszertanból állott. Az 1970 szeptemberében életbe lépett újabb tanterv a tantárgyi programoknak csupán kereteit határozta meg, részletes kidolgozását az egyes intézetek oktatóiból szaktárgyanként létrejött szakbizottságokra bízta. Több eddig oktatott tárgy megszűnt (például művelődéstörténet, földrajz, mezőgazdaságtan). Ismeretanyaguk más tárgy részévé vált. Új tantárgyként jelentkezett: Az oktatás technikai eszközei. Tantárgypedagógia néven szerepelt az alsó tagozatos tárgyak módszertana. Tartalmukban lényegesen megváltoztak és különváltak a szaktárgyaktól. Emelkedett a természettudományi tárgyak, a rajz, a testnevelés. az ének-zene óraszáma. Előírta az új tanterv, hogy a hallgatók az első évfolyam végén tanári vezetéssel egyhetes országjáráson vegyenek részt. A hatodik félév végén pedig a gyakorlóiskolában kellett a jelöltnek záró vizsgatanítást tenniök. Megjelentek a képzésben a speciális kollégiumok, melyekből párat megneveznek az utasítás készítői. Ezek: úttörőcsapat-vezetés, napköziotthoni nevelés, ének-zene, rajz, gyakorlati foglalkozás, testnevelés, orosz nyelv, Esztergomban az eszperantó is. Megfontolásra ajánlják még az alábbiakat: etika, ateizmus és valláskritika, hangszer, karének, néptánc, fotó-, képzőművészet. A speciális tantárgyak oktatása kétféléves volt, heti négy órában történt. Kivétel a nyelvek, a hangszer és a karének. Ezeket hat féléven át tanulták a jelöltek. A felsorolt tárgyakból kezdetben egyet vettek fel a hallgatók, melyre első lépésként nem kötelezték őket. Az 1970/71 -es tanévben 88, a következőben 103, 1972/73-ban 102, 1973/74-ben 157 jelölt élt valamelyik tárgy tanulásának lehetőségével. Pár év elteltével egy tárgy választása kötelező lett. Elvégzését az oklevél is igazolta. Közben a szabadon választható tárgyak közé belépett a könyvtárismeret és a szexuálpedagógia. majd az egésznapos iskola. Az óvónőképzés tanterve is tartalmazott speciális kollégiumokat, melyek nagyrészt azonosak a tanítóképzőjével, kivétel a bábozás, mely csak az itteni felsorolásban szerepelt. Oktatásuk időtartama 1-4 félévig terjedt. Legtöbben a bábozást választották. 1972-ben a Művelődési Minisztériumban született javaslat szerint a speciálkollégiumok (eredetileg speciális kollégium) követelményrendszerét úgy célszerű összeállítani, hogy szükség esetén a fiatal tanítók a felső tagozatban is képesek legyenek a tárgyat tanítani. Ezzel követelményként megjelenik a tanítóképzésben a felső tagozat igénye is. E lépéssel tulajdonképpen megindult a tanítóképzés eddigi rendszerének átalakulása. A tanterv 1973-ban már egyértelműen kötelező és szabadon választható speciálkollégiumokról szól. A tantárgyi követelmények összeállításakor a szakbizottságok többsége 21