Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
indulni a házból, no de gondos és jó atyánk és anyánk télen hóban gyakran szánkóval, sárban kocsival vitetett be az iskolába. Bezzeg volt hadd el hadd el, ha véletlenül a kiszabott óránál korábban értünk a szánkóval a gymnaziumhoz! Nosza fiúk! Ahányan ráfértek a szánra, mindannyian, ki oldalára, ki hátára kapaszkodtak és mi a Szentháromságot körüljártuk, s a Nagypiacot bebarangoltuk és úgy belepirultunk, hogy a kemény zivataros téli időről egészen megfeledkeztünk! A tanulás kedves foglalatosságom volt, ámbár nem éppen oly könnyen tanultam, mint a két évvel idősebb bátyám Feri, de azért mégis helyt álltam, kivált akkor, mikor nagybátyám József, a nyugalmazott cs. kir. őrnagy velem correpetalni kezdett. Megsajnált, hogy a que maribus solum, a nomina composita, a declinato meg a conjugatio 4 a latin nyelvtan tanulása mellett nagyon nehezen megy, azért tanult velem. Ekkor egy helyett ketten kínlódtunk, mert az én kedves József nagybátyám korán elszakadva szülői házától - és egész életét a katonaságnál töltvén -, midőn nyugalmazva Esztergomba visszatért, már a deák nyelvet egészen elfelejtette, és így az examinolás is sok fáradságába került, sok akadályba ütközött. Kisegíthetett volna édesapám, kinek egészen szép és folyékony latin stílusa volt, és ki igen ékesen beszélte a nyelvet, igen, de ő mindig igen elfoglalva lévén a tiszttartói teendőkkel kerületében, és kevés időt itthon töltvén velünk - tanuló fiúkkal - semmit sem foglalkozhatott. De a türelem és szorgalom legyőzi az akadályokat, lassan mindketten megtanultunk latinul úgy, ahogy kellett; én hogy beszédeket és verseket írhattam és elmondhattam, a nagybátyám, hogy helyesen megexaminálhasson. És most már én nemcsak a templomjárásban, de a calculus szerint is az elsők közé jutottam, de azzal tartozom az igazságnak, hogy a gymnaziumban első - bár nagyon törekedtem utána - mégse lettem sohasem. A legszebb sikerem volt a 3-ik jeles hely, a két első helyeket előlem elvitte Bisiczky - ki mint káplán halt meg - és Koperniczky István, kivel sokat és kellemesen érintkeztem később, midőn succentor, vicerector az esztergomi Seminariumban volt, s ki csak tavaly, mint pozsonyi kanonok halt meg. Ezen sikerek eléréséhez nem keveset járult az, hogy privatista voltam. Hogy pedig első nem lehettem, annak tulajdonítom, hogy midőn a 6-ik osztályban minden tanulót megkérdezett tanárja, minő pályára óhajt lépni, én az orvosit jeleztem, a kettő pedig a papi pályát. Igen, de hogy ezeknek előnyt szerezzen a felvételnél a tanári kar, mindig ilyen ártatlan kedvezésben részesítette a papi candidatusokat ti. őket azok elébe tette, kik papokká lenni nem akartak. Nagybátyám József, mint afféle katona, bátor és rettenthetetlen volt, és bennünk unokagyermekekben is ezen férfias erényt kifejteni törekedett. És méltán. Ma mindenki belátja, mennyire szükségesek a józan oktatások, a helyes 4 A nemek egyeztetése, az összetett főnevek, a főnév- és az igeragozás 15