Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

igazságokra korán való figyelmeztetés, és különösen a gyermekszobában a tudatlan dajkák esztelen meséitől való megóvása a kisdedeknek. A félelmet, a babonát, az élénk képzelődésü gyermekekben az első benyomások rögzítik. Miről én is példa gyanánt állhatok. Kisebb gyermekkoromban - talán igyekvésből, talán mulattatás és elaltatás céljából - öreg nagynéném, néha nagybátyám János is, de leginkább a dajkák hajmeresztő dolgokat meséltek. A sárkányokról, a szekérkocsiról, mely tüzes kerekeken erősen megrakodva kincsekkel éjfélkor szokott a templomok mellett lassan járni; a különféle kísértetekről, melyek szinte éjfélkor kilépnek rejtekeiből, hogy az embereknek rémekül szolgáljanak; az elholt embereknek a földön járó lelkűkről stb. Mindezeket még mint gymnaziumi első osztályba járó, szentül hittem. Ezt észrevette felvilágosult nagybátyám, József és tőle elszoktatni igyekezett. Ugyanis estefelé a sötétben féltem, bátortalan voltam. Egyszer-másszor így szólt hozzám: Sándor, ne félj! Kísértetek nincsenek, feltámadó lelkek nem járhatnak, ezek mind csak az emberek képzeletében vannak! Menj be a legutolsó sötét szobába! Ne félj! Nem lesz bajod, hiszen itt vagyunk mindnyájan, ha bajod támadna, megvédünk! Itt van egy ezüst hatos, ha sem félelmet nem mutatsz, s nem futva, hanem lassan - mint szoktál — visszajössz, és nekem a szekrényen lévő poharamat elhozod, az ezüst hatos a tied lesz! Ezen jutalomígérete megtette a hatást, én bátorságot vettem magamnak és a nehéz utat végig a sötétben megtettem, a hatost elnyertem és a félelem mindinkább elenyészett, úgyhogy mint 16 éves fiú már magam háltam egy félreeső, elkülönített szobában. A férfias bátorság fokozására jelenlétében birkózásra hívott, és azt dicsérte meg és jutalmazta, ki legtöbb ügyességgel földre terítette a másikat. A gymnazialis évek alatt a deáknak - mert akkor így hivták a gymnaziumi tanulót - nyáron csak a labdázás nyújtott szórakozást, de ezt meglehetősen sokszor gyakoroltuk, azonban a testet és lelket edző egyéb testi gyakorlatok nemcsak elmaradtak, de el is tiltattak: úszni, csúszkálni nem volt szabad, színházba, bálba menni még a szülőkkel sem volt megengedve, rajzolásra alkalom nem nyújtatott, mert e tantárgy akkor a tanítás rendszerébe még felvéve nem volt; nyelveket, zenét tanulni igen nehéz volt, nem lévén ezekből oktató, tanító vagy mester Esztergomban. A szépírást és a rajz elemeit mégis egy idegen vándor rajzmestertől, ki néhány hetet Esztergomban töltött, tanultam. De ne nevessenek, ha ezt az írást olvassák, mert ha akarnék is szebben írni, nem tudok. De a gyermekek egészségi állapota kedvezőbb volt a mostaninál, dacára, hogy a nevelés keményebb és szigorúbb volt, mert annyi időt - mint most a tanulásra - sem az iskolában, sem otthon nem töltött az iskolás fiú. Ezért valami nehéz betegségre, melyet gymnaziumi éveim alatt kiállottam volna, nem emlékszem. 16