Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

vésbé a kifejlett betegségekben ápolni, kezelni nem tudják, ellenben tudatlanságból azokat számtalan bajoknak teszik ki. Mert pl. csecsemőjüknek vénasszonyok, dajkák által eret vágatnak, piszkos cuclit tömnek szájukba, leköpik stb., mi által ragályt nyújtanak a csecsemőnek, vagy gyomrát savanyítják el és emésztetlenséget okoznak; mások csecsemőjükkel karon, typhus, himlő, roncsoló torokgyíkban szenvedő szomszédasszony vagy beteg gyermek látogatására elmennek és óra hosszat ott időznek; a dajkák a légvonatos kapu aljában órákat töltenek; az ürülékeket a gyermeken megszáradni hagyják - szóval nem elég gondosan tisztázzák. A gyermek sírásának okát nem kutatják, hanem vagy mindig szoptatják, étellel tömik, vagy a kábulásig rázzák és tele lármázzák fejét; a külső hideg levegő ellen nem eléggé óvják, vagy otthon a legrosszabb szobai levegőben tespedni hagyják, borral, pálinkával itatják. Ezen nagy nevelési hibákról a szegény, jóindulatú falusi magyar asszonynak fogalma sincs. A magyar anyákat oktatni kell a gyermekek okszerű nevelésére, ápolására és meglepő lesz az eredmény egy egészséges és ép nemzedéknek felserdülése által! Nem annyira Esztergom sz. k. városban, mint inkább a megyében, gyakrabban előfordul, hogy orvosi segélyt betegségekben igénybe venni vonakodnak a lakosok. Ezen tény a m. kormány előtt is ismeretes, melynek elhárítására az 1876-ik évi XIV. tc. is törekedett, elenyésztetni nem tudja, mert az ily orvosi segély nélkül maradtak nem a legszegényebb sorsúakhoz tartoznak kikről a hatóság gondoskodni, sőt őket segélyezni, élelmezni és ápolni köteles -, hanem többnyira eladósodott birtokos emberek családtagjai, kiket a sorscsapás, a rossz termés, a kedvezőtlen iparos viszonyok, fonák gondolkodás, az exentio számtalan nemei üldöznek, kik orvosi segélyt igénybe nem vehetnek, mert a gyógyításhoz szükséges orvosszereket meg nem szerezhetik, kiknek a válogatottabb és ésszerű élelmezésre, a húslevesre, sült húsra, a borra hiányzik a kellő pénzkészlet. Ezen abnormis sajnálatos állapoton csak a nép anyagi helyzetének javítása, a tömérdek adóknak leszállítása, és eképp az adó-exentiók megszüntetése, az ipar és kereskedelem emelése által lehetne állandóan segíteni. Ami engemet illet, mint a városi közkórház igazgatója, iparkodtam a városi szegényebb sorsúakon akként segíteni, hogy naponta a reggeli látogatásom alkalmával a városi közkórhában rendelési órát nyitottam, midőn az itt jelentkező szegény sorsúakat ingyen orvosi tanáccsal, sőt a szükség és veszélyhez képest a kórházi orvosi szerek készletéből gyógyszerekkel is elláttam. A súlyos betegekre nézve pedig önként érthető, hogy a kórházba való felvétel, míg hely van, a jelentkezőktől meg nem tagadtatik. De ha ezen intézet jótékonyságát - melynek emelésére egész erőmmel és minden tehetségemmel törekedtem - igénybe venni a közönség vonakodik, úgy az csak előítélete, balhiedelmének és indolentiájának, álszeméremnek róható fel. 115