Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Hülyeség, A férfiak tudatlanság és mértéktelenség miatt a jövő nemzedéknek kárára mértékte- vannak számos esetben. Példa erre a hülyéknek tétele. Ha a hülyék alatt azon lenség szerencsétlen emberi alakokat értjük, kik testileg és lelkileg elkorcsosodva, golyvával terhelve, minden szellemi kiképzésre alkalmatlanok, és kik magukhoz hasonló kóros fajzatot nemzenek, a havasok alján, szük völgyekben laknak, s kiket közönségesen Cretineknek neveznek; ilyenek Esztergom vármegyében nem léteznek, mert e megyének fekvése és climaticus viszonyai sokkal kedvezőbbek, hogysem ilyen kóros nemzedék hazájává válhassék. De van a megyének a Duna mentében egy helysége - Pilismarót -, melyben golyvások, buta arckifejezésüek, tutmók előfordulnak, mely helységnek fekvése első tekintetre némileg azon feltevésre feljogosíthatna, mintha a helybeli viszonyok, a magasabb hegyek közti mély völgyben fekvő helységnek szük, nedves levegője, hidegebb, kénebb hegyi vize okozná e kórra való hajlandóságot. Azonban közelebb megvizsgálva a dolgot, könnyen kideríthető a valódi ok: Marót község lakosai a gőzhajózás behozatala előtti években nagyobb mérvben - mint jelenleg hajózással - a Dunán foglalatoskodván, hosszú vízi utakat tettek és hónapokig vissza nem tértek falujokba és családjaikhoz. Az idegen vidéken pedig bujakórral lettek megfertőzve, melynek orvoslását a hajókon véghez nem vihetvén, betegen érkeztek haza és itt családjaikat is megfertőzhették. Ily módon aztán támadtak az Osaena Syphilitica által a tsomók, miknél a hangtalanság többnyire buta arckifejezést is kölcsönzött; a mirigydaganatok által golyvák keletkeztek és az ily beteg vérű szülőktől származott gyermekek görvélyesek (scrofulus) lettek. Hogy mire vezet a mértéktelenség a szeszes italokban, különösen a pálinkával való visszaélés, pár szóval még visszatérek. Az ember - de különösen a magyar - legyen munkás, takarékos és mértékletes, e három erény rendesen maga után vonja a többi nemes erkölcsöket. Ilyen irányban iparkodtam gyermekeimet nevelni és ilyen példát adtam nekik egész életemen át. És ha követendik, nem féltem őket, sem unokáimat, mert a föld ki nem merül soha, és míg rajta ember létezik, azt táplálni is fogja. De nem a rösteket, pazarokat, iszákosokat: ínség és nyomor az osztályrészük! Még szerencsések azok, kik ápoldákban vagy kórházakban tengethetik nyomorult életüket. Saját tapasztalásomból számos példát hozhatok fel olyanokról, kik a mondott szomorú sorsa jutottak. Hogy csak néhányat említsek: Habán orvos; Neuberg zenész; Maday földbirtokos; Szentgály ügyvéd; Jandák mérnök; Lajtel cs. kir. nyug. kapitány; Weiss süttöi orvos; Kröning Albina énekes színésznő; Klojber Rozália bába; Barta Árpád őrnagy fia. Mindenüket eltékozlóan — vagy iszákosak és dologtalanok lévén - az esztergomi közkórházban haltak el ínségben. Fogarassy Iván tékozló fiú, mint cs. kir. hadnagy adósságokat csinálván, kétségbeesésében agyonlőtte magát. 116