Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
Közegész- Rendkívüli külföldi betegséghez tartozik a fonalócok 4 2 által előidézett, az ségügyünk 1864-ik év elején. A fonalócok miatt akarták az országban a hizlalt sertések húsát gyanúsítani és külföldi kereskedésüket e cikkre nézve megrontani. A minister országszerte vizsgáltatta a sertések húsát. Általam is tett kutatások alapján kitűnt, hogy sem fonalócok a magyar sertéshúsban nem találtatnak, sem oly betegség még nem mutatkozott, mely ezek jelenlétére mutatna. Kutyák általi marások, harapott sebek a végtagokon, az orvosi gyakorlatom alatt igen szokszor kerültek gyógykezelésem alá - ritkábbak a constatált veszett kutyák általi harapott sebek, és hála a gondviselésnek: még ritkábbak az ebdühnek esetei. Minden kutyától harapott sebet úgy szoktam kezelni, mintha az veszett kutya által lett volna ejtve, tehát kiégetem tüzes vassal, lápissal [tűzkő], sóval mosatom, gennyedéssel lassan gyógyitom. És csodálatos: az így kezelt sebesülteken az én tudtommal még soha ebveszettség ki nem tört. Oly ritka valóságos ebdüh - Hundwuth -, hogy én 44 éves orvosi praxisom alatt egy esetet sem láttam. Hallásból tudom, hogy Dr. Palkovicsnak volt egy esete a Várban egy hajdúnál a 30-as években. Gróf Dornerné a Meszéna-féle ház tulajdonosnéja halt meg víziszonyban a 20-as években. És ha hitelt lehetne adni Dr. Lőrinczy Rezsőnek, úgy az 50-es években is egy eset a kórházban fordult volna elő. Esztergom sz. k. városban 1875-ben 95, azaz az összes halálozásnak 28 százalékánál több volt a csecsemők halálozása. E nagy halálozásnak megakadályozása volna kívánatos, mire nézve mindeddig még kielégítő intézkedések nem tétettek. A közegészségügyi törvény gondoskodott ugyan kellőleg az orvosi segélynek igénybe vételéről, de mert másutt keresi annak okát, mint ahol az valóban rejlik, szinte távol van még a céltól. Leggyakrabban az orvosi segély iránti közönye a népnek hozatik fel. Tapasztalatom szerint ez városunkra nézve nem egészen áll, mert minden nagyobb bajban orvosi segély vétetik igénybe, a kisebbekben pedig a bábák kuruzsolnak. És nem is csak azok halnak el, kiknek anyáik elhanyagolják gyermekük bajait, hanem azon gyermekek is, kik orvosi szerekkel a gyógytárból élnek. Én a gyennekek nagy halandóságának fő okát a hiányos gondviselésben, elégtelen tisztaságban, a beteg gyermekeknek rossz, céltalan ápolásában - a szegény szülőknél különösen -, az anyáknak az egészségtanban való teljes tájékozatlanságában, tudatlanságában rejleni látom. Melynek szomorú következménye az, hogy gyermeküket sem gondos ápolás, sem célszerű élelmezés, sem külhatányoknak óvatos rendezése által a betegségtől megóvni, annál ke4 2 Trichinella spiralis (fonálféreg) 114
