Edvil Illés Gyula: Az Esztergomi Főszékesegyház

27 e mozdulatát ég felé forduló fejének enyhe jobbra hajlásával kíséri. Megadást kifejező bal karja — szinte függélyesen hanyatlik alá. A szobor háttere: a falon elhelyezett és aranykeretbe foglalt márványdombormű. A hossznégyszögű relief felső részén, az isteni szemből szétáradó sugárkéve előtt, felhőfoszlányokon szárnvas angyalfejek lebegnek. Balfelől angyal száll alá, aki kezében pálmaágat és — a szent feje fölött — koszorút tart. A dombormű alján a botjára támaszkodó Saul alak j a és Jer uzsálem városának képe tűnik szembe. Noha Ferenczy minden más művében a klasszicizmus nyugodt és kimért vonalvezetéséhez ragaszkodik, s ábrázolásain jobbára passzív alakok kerülnek ki vésője alól, a vértanú alakját mégis — a drámai tárgy kedvéért — szokatlan mozgalmassággal mintázza meg. A drámaiság azonban nála ellágyuló vallásos pátosszá enyhül Technikai fogyatkozásait itt sem győzi le tökéletesen : redőkezelése merev és kicsinyes, jóllehet a kissé esetlen tartású jobb kart ügyesen szilárdítja meg azáltal, hogy ráborítja a köpenyt. így nemcsak a szobor anyagához illő plasztikai tömegességet fokozza, hanem egyben biztosítja a műalkotás zökkenésnélküli ritmusát is. A protomártír alakja nem áll szoros kapcsolatban a háttérrel, s a kompoŰrkoporsó a garamszent benedeki apátsági templomból. XV. század második fele. Szent István-kápolna.