Edvil Illés Gyula: Az Esztergomi Főszékesegyház
26 jelentősebbje. Mind a kettő — mind Pisani, mind Ferenczy műve — Canova tanítványainak kezemunkája. A felebaráti szeretet önfeláldozó gyakorlása közben fiatalon meghalt prímás síremlékét a kápolna keleti falának sekély, négyszögletes fülkéjében állították fel. A síremlék architektonikus háttere — a falhoz simuló, szürke, háromszögalakú, alig kidomborodó márványlap — az ábrázolás háromszögű kompozícióját hangsúlyozza. E háttér előtt emelkedik a carrarai fehér márványhói készült emlékmű. Hosszúkás, egyszerű talapzatán virágfüzérrel élénkített, nyitott födelű kőkoporsó áll, melyből az ifjú prímás ünnepi ornátusba öltözött, bal karjára támaszkodó, fekvő alakja emelkedik ki. A párnáiról felkönyöklő s oldalnézetben ábrázolt főpap előtt, a szarkofág belső szélén álló ruhás angyal a főpásztorra tekint és jobbjával a magasba mutat. A szarkofág mellett balról egy másik hasonló angyal a falhoz támasztott koporsófödelet fogja. Az ellenkező oldalon, a talapzat felső peremén, a prímás főpapi jelvényeit (infula — kettős kereszt és pásztorbot között) látjuk. A kissé szárazan és erőtlenül megmintázott alakokon Canovának szentimentálisan lágy formakezelésére ismerünk. Az érsek, de különösen a két, előrehajtott fejű angyal arcának szelíd, merengő kifejezése összhangban áll az ábrázolás tartalmával. A ruhakezelés, úgyszintén a virágfüzér és a főpásztori jelvények megmintázása: a részletek aggályosan kicsinyes kidolgozására irányuló igyekezetet árul el. A síremléket — háromszögalakú építészeti hátterét tekintve a javarészt bárok, ú. n. piramisalakú síremlékek hosszú sora előzi meg. 10 4 Közvetlen elődje, mely már a klasszicizmus szelleméhen fogant, a Canova készítette Mária Krisztina főhercegnő síremléke. 10 5 Canova művével ellentétben, melyben az eredetileg csupán dekoratív rendeltetésű architektonikus háttér, a piramis, valószerű kapcsolatba lép az ábrázolással, — Pisani nem köti össze a való teret az ábrázolt térrel. Sőt ennek még a látszatát is kerüli, amikor a hátteret sötétebb anyagból építi föl és a lehetőség határáig csökkenti annak volume nj ét. A kápolna másik plasztikai dísze, Szent István első vértanú szobra, a nyugati fal fülkéjében, a két dór oszloppal közrefogott oltár fölött emelkedik. Két részből áll: a protomártír szobrából és egy hosszúkás domborműből. Mind a kettő hazai márványból készült. Az oltárasztalon fölépített, sokszínű talapzatot egy-egy fehér márványból faragott relief díszíti, melyek mindegyikén térdelő s imádkozó, ruhátlan kis angyalt látunk. A két domborművet a szentségház s fölötte Agnus Deit ábrázoló kisebb relief választja el egymástól. 10 6 E polikróm talapzaton a megkövezett vértanú térdre roskadt alakját látjuk. Könyökben behajlított jobbját föltartja, s
