Dobay Pál: Régi erdei mesterségek a Pilisben
Régi erdei mesterségek a Pilisben A pilisi erdők két legősibb fő kincse kétségtelenül a fa és a vady Hoszszú volt az út, amíg honfoglaló őseink, vagy a korábbi, hajdan volt népek egyszerű fagyűjtögetésétől, alkalomszerű fahasználatától eljutott az itt élő ember a Visegrád-Lepencei Fafeldolgozó Erdészetig. A sor legelején - valahol a ködbe veszett régmúltban - egy nyaláb tűzre való száraz rőzse áll. Aki összegyűjtötte és karjóban vagy hátán primitív, sziklához támasztott kunyhója vagy mindig homályos barlanglakása felé cipelte, igencsak nagyot nézne ma a 14 m 3 hosszú fával megrakott MAZ-509 tehergépkocsi láttán, vagy halálra rémülne a Stihl050 motorfűrész hangjától. Nem célja e rövid kis ipartörténeti írásnak a pilisi fafelhasználás fejlődéstörténetének - akár csak vázlatos - bemutatása. Ugyancsak bajos volna néhány sorban a csobánkai Mackó-barlangban vagy a pilisszántói Kőfülkében meghúzódó és a vadaknak vermet ásó ősember „vadászatát" összevetni a repülőgépes-képmagnós ^adszámlólással vagy az új vadgazdálkodási üzemtervvel. Csupán e két legősibb pilisi mesterséggel közel egyidős, szintén emberemlékezet óta gyakorolt egyéb erdei foglalkozásokat említjük. A szedelékkögyűjtés kétségtelenül az egyik legrégebbi pilisi tevékenység. Amikor az egyre sokasodó emberiség nem talált már elég barlangot vagy legalább az esőtől védelmet nyújtó sziklapárkányt, kénytelen volt lakóhelyet készíteni magának összegyűjtött és egymásra rakott kövekből. Bizonyára hosszú idő telt el, amíg rájött e kövek sárral történő összeragasztására. Ezáltal melegebb, huzatmentesebb, tehát lakályosabb, sőt csinosabb lett egyszerű kókalyibálya. A házépítés további fejlődése már az építészeti iparművészet tárgykörébe tartozik. Szegényebb házépítő emberek - megtakarítva a bányászott kő magasabb árát - mind a mai napig folytatják alkalomszerűen ezt az ősi mesterséget. Az erdőt járó ember hol itt, hol ott bukkan szabályosan rakott, köbözés utón elszállítható szedelékkő-rakatokra. A szedelékkő biztosan fagyálló, hiszen évezredek sem tudták elmállasztani. Ezért házalapnak, lábazatnak vagy kőkerítésnek kiválóan alkalmas. A lapos szedelékkő (pl. a pilisszentkereszti Sztaralénia és Vörös-dagonya környékén) hétvégi házak kertjében, sőt nagyobb parkokban is ún. tipegőként egyre gyakoribb.
