Deák Antal András: A Duna fölfedezése
Tartalom - III.A DANUBIUS PANNONICO-MYSICUS, 1726
A DUNA FÖLFEDEZÉSE helyének egymástól való távolságát. Bár viszonylag kevés észlelés állt rendelkezésükre, mégis lehetővé vált számukra, hogy a Duna és főbb mellékfolyóinak néhány jeles pontját megbízhatóan kijelöljék. A szélesség meghatározását leginkább Müller egy 2,5 láb (körülbelül 80 cm) sugarú kvadránssal végezte, amelyet Marsigli Nürnbergből Eimmart közreműködésével szerzett be. Egyéb csillagászati megfigyelésekhez valószínűleg egy 7 láb és 3 hüvelyk hosszúságú lencsés távcsövet használtak, amelynek objektívje 3-4 cm átmérőjű, nagyítása 30-60-szoros lehetett. 265 Könyvében Marsigli előbb észlelési adatokat tartalmazó táblázatokat, majd szép Holdábrázolásokat hoz. A táblázatok a különböző állócsillagok 1696-ban mért pólusmagasságait tartalmazzák. 26 6 Méréseiről Müller naplót vezetett. Ez az észlelési napló elárulja, hogy Bécsben, Budán, Baján, a Dráva torkolatánál, Szegeden, a Tisza torkolatánál - a Titel közelében lévő katonai táborban -, Szolnokon, Egerben és ismét egy másik időpontban Budán. 26 7 Ugyanezeken a helyeken a Nap delelési magasságát is megmérte Marsigli vagy Müller 26 8: a Jupiter és holdjait Bécsben, Budán, 4 mérföldnyire Buda alatt, továbbá a Duna melletti Gobinum falu közelében, egy szigeten - Tolna alatt másfél órányira -, Baján, a Dráva torkolatánál, Szegeden, Zentánál, valamint Titel közelében a katonai táborban. A Nap előtt áthaladó Merkúrt 1697. november 3-án reggel Bécsben figyelték meg. Marsigli a könyvben a mért értékek táblázatához egy ábrát csatolt. Végezetül a Hold-észleléseket sorolja fel. Többször megfigyelte, illetve Müllerrel megfigyeltette a Hold fényváltozásait Bécsben és Szegeden, Sablia-nál (Zsablya), Szolnokon, a Zerna (Cserna) mocsár feletti hídnál Utvar (Udvar) közelében, Titelnél és Egerben. A szemet gyönyörködtető 18 Hold-ábrázolás feltehetően Eimmart leányának, Claranak (1676-1707) a műve, akinek körülbelül 350 Hold-ábrázolást tulajdonítanak. 26 9 Bolognában a csillagvizsgálóban őrzik Marsigli könyvében szereplő Hold-rajzok archetípusát, amelyen nemcsak a csillagász-hölgy keze nyomát vélem felismerni, hanem még a felirat elrendezése is teljesen megfelel a könyvben közöltekével. 27 0 Eimmart leveléből tudjuk, hogy Clara kötelező hálája jeléül a bolygófázisok többi rajzát is megküldte azzal az alázatos kéréssel, hogy ezt a csekély munkát is kegyeskedjen tetszéssel fogadni. 27 1 Ez idő tájt Eimmart környezetében úgyszólván minden épkézláb ember a Danubiuson munkálkodott. így joggal feltételezhető, hogy Clara Marsigli könyve Hold-ábráit küldte el megtekintésre. Akkor viszont a rajzok véglegesen kidolgozott változatát nem a XVII. sz. végén - miként azt eddig a szakirodalom tartotta —, hanem 1701-ben készítették. A Hold-ábrázolásokkal kapcsolatban felmerül egy másik kérdés is. Amennyiben a Magyarországon megfigyelt Hold-képeket Clara Eimmart Nürnbergben rajzolta a rézmetsző keze alá, akkor ki és mikor készítette azokat a változatokat, amelyek alapján Clara dolgozott? Az ugyanis nyilvánvaló, hogy 1696-ban, a könyvben megnevezett helyeken az észlelések pillanatnyi eredményét nem Clara, hanem Müller rögzítette. Az említett észlelési napló 265 Bartha Lajos: Egy elfelejtett holdtérkép. Meteor (Ung. Astr. Verein) Bd. 26. 4. 1996. 26 6 A pólusmagasság azonos a földrajzi szélességgel. 26 7 BUB Mss di Marsigli Tom 100. Pars I. A Napló adatai változtatás nélkül kerültek be a Duna-monográfiába. 26 8 A rendelkezésre álló adatok nem igazítottak el minden esetben, hogy hol, mikor végezte az észlelést maga Marsigli. 26 9 Lásd: 265. lábjegyzet 27 0 Bologna, Via Zamboni 33. Felirata: Plenilunium. pinxit ad Archetypum M. C. Eimmarta. Norimb. - Telihold, amelyet mintáulfestett M. C. Eimart. A The Bologna Astronomical Museum című, a Bolognai Csillagvizsgáló által kiadott ismertető hátlapján közölt képhez a szerző azt a megjegyzést fűzi, hogy Clara édesapja tíz Hold-festményt adott Marsiglinak. Meggyőződésem, hogy a könyvbeli Hold-ábráknak is Clara adta meg a végső formát, hiszen édesapját a többi kötet ábrájának metszése a végsőkig megterhelte. Sőt Eimmart levele alapján az sem zárható ki, hogy Heinrich Müller is közreműködött. Mindenesetre, a szóban forgó bolognai Hold-ábrázolás feliratában a pinxit ad archetypum kifejezés akkor kap igazán értelmet, ha feltételezzük, a Clara által rajzolt ezen teliholdnak az volt a funkciója, hogy annak megfelelő részével egészítették ki Müllernek a helyszínen csupán az árnyékba lépés és kilépés sávját rögzítő rajzait. Hasonló eljárással egyébként az amatőr csillagászatban ma is találkozhatunk. A Danubius Holdábrázolásait összevettem a Clara Eimmart-féle archetípussal, az összehasonlítás feltevésemben megerősített. Továbbá ezen hipotézist alátámasztja a Hold-ábrák címfelirata is, melyben még az archetípus kifejezéssel is találkozunk: PHASES LUNARES AD ARCHETYPUM COELESTEM, QUOAD MARGINES, DEPICTAE. 27 1 BUB Mss di Marsigli, Vol. 79. p. 20. G. C. Eimmart, Nürnberg, 1701. szeptember 24. 61
