Deák Antal András: A Duna fölfedezése

Tartalom - II. DANUBIUS A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN

A DUNA FÖLFEDEZÉSE Két vidék hegyei rejtenek fémet. Az egyik, a Gyulafehérvártól induló hegyek, amelyek tizenkét mérföldre nyúlnak Körös-Bányán túlra, aranyban rendkívül gazdagok. A másik Kapniktól Beszterce irányában Székelyföldön, ezüstben bővelkednek. Ha más magyarországi aranybányákkal hasonlítjuk össze, itt hihetetlenül könnyen lehet az aranyat bányászni. Vannak vasérc- és rézbányák is, az utóbbiakban azonban a kitermeléssel felhagytak. Bányásznak még antimóniumot és cinnabóriumot is. A folyókból pedig aranyat mosnak. A föld mesés, nem sivár. A bányákban kevés a víz, kivéve a déli részt. Erdélyben azonban több a só, mint a fém. Máramarostól kezdve Désen át egészen Oláhország és Moldva határáig nagy bőségben található a tiszta fehér só, amely kemény, súlyos, de száraz. Számos helyen, a felszínen is kilátszik. Nagyon sok az ásványvíz, amelyek más európai gyógyvizekkel akár ízre, akár gyógy hatásra nézve felveszik a versenyt." Ezeket az információkat szervesen beépítette Marsigli a Danubiusba, miként annak az ismeretlennek a beszámolóját is, aki az erdélyi kénes forrásokról írt. A Danubiusban a következőképpen bukkan fel a téma: Erdélyben is, a Dirk nevű kis tartomány közelében, nem messze Accida falutól, keserű források és mellettük hidegfürdők vannak, és szomszédságukban halált hozó üreg található.

13

2 A bányákkal foglalkozik Ander Jacob Schmidt bányafelügyelő levele, aki az 1703. június 19én felvett selmeci bányalétesítmények térképen elhelyezett vázlatos rajzát - 124 létesítmény megnevezésével - küldte meg.

133 A bolognai kéziratok között találjuk Matthias Ethesius tintarajzait 4 aknáról, valamennyit 1688-ból: Selmecbányáról, a Scemnitzer Berg Charte-t, a Herrengrund rajzát címfelirat nélkül, a Ratzengrunder Bergwerk ábráját, a Polnitzer Eisenbergwerks innheimische Grube-O 34 A rajzok színesek — talicskás, csákányos és lámpás figurákkal, miként azt a könyvben megjelent bánya-ábrázolásokon láthatjuk. NEM A MAGYAR KIRÁLYSÁG

135 TERÜLETÉRŐL SZÁRMAZÓ ADATSZOLGÁLTATŐK Olasz tudósok és művészek Marsigli hagyatékában találunk leveleket G. D. Malpighitől (a Royal Society tagja), akitől az anatómia alapjait sajátította el. Ezt a tudományát kamatoztatta, amikor a Danubiusban a sas, a viza és a vidra boncolási rajzát és anatómiáját leírta, megrajzolta (Tom VI.). Kikérte azonban mestere véleményét a készülő Duna-monográfia ^/-ábrázolásait illetően is, aki nagyon dicsérte azokat.

13

6 Amikor pedig kézhez kapta Marsigli híradását az aldunai Trajanus-híd szenzációs felfedezéséről,

137 ő irányította hajdani tanítványa figyelmét a Rómában létező ábrázolásra. E a relief képével találkozunk is a Danubiusban (Tomii.). Trionfettkoi a botanikát tanulta. A Danubius VI. kötetében táblázatokba sorolva ismertette a Duna mentén található növényeket. Ezeken túlmenően is számos szép, színes rajzot őriznek hagyatékában ártéri gyümölcsökről - még a gyümölcs betegségeit is feltüntetve —, mocsári növényekről. Guglielmini, aki a vizekről írt könyvet, több levelében is oktatta az ekkor már Magyarországon harcoló-kutató Marsiglit a vízsebesség mérésének technikájára.

138 A méréshez szükséges kvadránst két levelében is lerajzolta, működési elvét pedig megmagyarázta: ... Egy függőónt alkalmaztam, amelyen az AB fonalra körülbelül 6-7fontnyi súlyt helyeztem a folyó sebességétől függően, azt hiszem azonban, hogy a Dunán 10-12 fontnyi súly lenne a megfelelő, az AB fonal legyen minél erősebb, minél vékonyabb, minél könnyebb. Ha a víz nyugodt, akkor az AB fonal függőlegesen fut a mélybe, de ha áramlik, akkor a sodrás irányában kisebb vagy nagyobb mértékben 13

2 DPMTom. I. Pars III. 13

3 BUB Mss di Marsigli, Vol. 25. 13

4 BUB Mss di Marsigli, Vol. 11. 13

5 Marsigli nevezi így a Magyar Királyságot. 13

6 ... le figure de i pesci con grandissima diligenza et arte - A legnagyobb szorgalommal és művészettel rajzolt halábrázoldsok. 13

7 BUB Mss di Marsigli, Vol. 79. 2. levél, Róma, 1963. ápr. 4.; Vol. 79. 1. levél; Róma, 1693. aug. 30. 13

8 BUB Mss di Marsigli, Vol. 79. pp. 46-47. Bologna, 1692. aug. 30. és Vol. 79. pp. 48-50. 62. 39