Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - I. A paramentumok liturgikus fejlődése, anyaga és technikája

8 ezüst- és rézfonal kiszorítja. Az aranybársonyoknál alkalmazzák először, majd a brokátokat is fémfonállal szövik és a hímzésnél is ezt használják. A XIX. században a németek Crefeldben, leghíresebb paramentum-anyag gyárukban, újra készítik az aranyozott bélszálat (Darmgold). A japánok aranyozott rizspapírt gyártanak helyette, melyet ugyanúgy sodornak fel selyemszálra, mint az előbbit. Ezek a valódi aranyozású fonalak a levegőn csak annyira oxidálódnak, mint az ötvöstárgyak nemes fémjei. Ma csodáljuk csak igazán ragyogó pompájukat, mikor hozzá vagyunk szokva a legrövidebb idő alatt feketére oxidáló cinkfüsteljárással készült hamis aranyfonalakhoz. Arannyal kombinált selyemszöveteket nagyban készítettek a fényűző bizanciak. Az arabok is sok arany és ezüst brokátot szőttek. * A motívumok, melyekkel a selyemanyagokat a különböző népek díszítik, igen gyakian hasonlítanak egymáshoz. Sokszor nehéz egy-egy maradékról megállapítani, bizánci-e, avagy a perzsák készíttették-e. Ennek két természetes oka van : az egyik, hogy a kezdők, akik még technikai nehézségekkel küzdenek, örömmel utánozzák a már bevált motívumokat mindaddig, míg olyan önállóságra jutnak, hogy saját dekoratív gondolatukat meg is tudják valósítani ; a másik ok pedig az, hogy az egymással való versenyben egyik sem akar a másik mögött elmaradni és így a piacon megjelenő újdonság csakhamar utánzókra talál. A selymek legrégibb mintabeosztása a köralakú mezőkre való tagolás. Ezek a mezők függőleges és vízszintes irányban, vagy átlósan helyezkednek el, s bennük a legváltozatosabb, stilizált vadállat-, madár- és emberalakok találhatók. A növényi elemek sokkal kisebb mértékben fordulnak elő. A sasszanida