Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai
Tartalom - I. A paramentumok liturgikus fejlődése, anyaga és technikája
18 ritkábban, vagy sűrűbben öltögetnek át színes selyemfonalakkal. Az aranyalap átragyogása teszi ezt a nagyon fáradságos hímzési módot különlegesen művészi hatásúvá. A XV. sz. parametrium hímzései, Olaszország kivételével, még javarészt gótikus stílusúak, ezért említjük ebben a korban a lazúrhímzést. Az eddig említett öltésfajták Európa déli és északi népeinél egyaránt ismertek. Teljesen laposak, reásimulnak az alapanyagra és a festészet hatására törekesznek. A XIV. században keletkezik és. a XV.-ben már általánosan el van terjedve a németeknél és a németalföldieknél s hazánkba is utat talál egy újabb hímzési mód, mely nem a festészet, hanem a szobrászat hatása alatt jött létre. A háttér itt is, mint az előbb említetteknél, aranyfonálból készül. Az alakokat és az architektúrát viasz-, fa-, vagy szövetalátétekkel domborúan megmintázzák és ezt borítják hímzéssel, vagy selyem- és szövetdarabokkal. Gyors és kényelmes eljárás ugyan, de kevésbbé művészi, mint a tűfestés. Az esztergomi kincstár középkori miseruhái közül több készült ilyen domború hímzéssel, melyet a mi régi paramentumkészítőink is elsajátítottak a németektől. A selyem- és aranyfonal mellett a gótikus hímzéseken gyakran alkalmaznak igazgyöngyöt, ékköveket, arany és ezüst lemezkéket. A hímzés a gótikus korban a technikai fejlődés tetőfokára jutott. Díszítő motívumai a stílusok változásával átalakulnak, de technikai szempontból már nem válhatik tökéletesebbé. A korai gótika legkiválóbb hímzései az «Opus Anglicanum»nak nevezett, Angliában készült, figurális díszű paramentumok. Burgundból származik a késői gótikus hímzésnek, úgy a kompozícióban, mint a technikában egyik legszebb emléke, az Aranygyapjas-rend ornátusa, melyet a Van Eyck testvérek nevével hoztak kapcsolatba (Bécs, Schatzkammer).
