Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - VÁSÁRI MIKLÓS ÉRSEK - Miklós származása
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 256 és Liptónak külön püspökséget akart rendelni, illetve a szepesi prépostságot püspöki rangra kívánta emelni : ezt Csanád hathatósan ellenezte. 1) Az esztergomi székeskáptalannak szintén alkalma volt némi panaszra Csanád érsek ellen ; az t. i., hogy a kanonokok számát liarmincznyolczról harminczkilenczre szaporította. A dolog úgy történt, hogy bizonyos alkalommal, midőn egyik kanonoki állomás üres volt, ketten lettek kanonokok. Az egyiket kinevezte az érsek, a másik pedig a pápától hozott kinevező bullát. Minthogy ez utóbbit Csanád nem mellőzhette, a másik pedig már benn ült a kanonoki székben, megszaporodott a kanonokok száma. A káptalan kötelességszerűen tiltakozott ez újítás ellen, de tiltakozása ellenére még a XIV. század végén is úgy találjuk, hogy sérelme orvosolva nincs. 2) E sérelem akaratlan volt, a minthogy Csanád papjainak minden helyes dologban szívesen kedvezett. Liptó vármegyében a lelkészek kalendás társulatot alapítottak. Nevét onnét kapta, hogy a hó első napján (in kalendis) gyülekezett egybe, czélja pedig volt egymást azok ellen segíteni, kik az egyház javait hatalmasúl elfoglalták. Csanád érsek, hogy ez üdvös társulást előmozdítsa, nemcsak búcsúkat engedett neki, hanem fölhatalmazta a társulatot, hogy azokat, kik az egyház javait hatalmasúl elfoglalták, előrebocsátva a kánoni megintést, az ő nevében egyházi tilalom alá rekeszthessék, sőt kiközösíthessék. 3) A legegyszerűbb egyházi ügybe készséggel avatkozott. Azt természetesnek találjuk, hogy barátja, Dörögdi Miklós apai birtokát amaz engedményekben, melyekben néhai Meskó veszprémi püspök részesítette, hogy t. i. minden főesperesnek tartozó fizetségtől és tizedtől és annak negyedétől fölmentve legyen, megerősítette ; 4) az is még könnyen érthető, hogy a péterváradi cziszterczita apát és a kelenföldi (creynweldi) Sz. Gellértről nevezett egyház plébánosa között, valamelyes dézma-ügyben létrejött egyességet megerősítette : 5) de, hogy egy szegény, megvakult falusi papnak ügyét rendezi, ahhoz nem csupán nemes kebel, de kiváló főpásztori buzgóság is kell.'') azonképpen, midőn megengedi, hogy Sándor (ki I. Károlyt, nejét és gyermekeit Zách Feliczián merénylete alkalmával megvédelmezte) fiai gömörmegyei Panith birtokukon kőből új templomot építhessenek, a mi egyúttal a hitélet éledésére mutat. 7) S ezzel Csanád érsek élete befejezéséhez jutottunk. Még 1346 márczius 16-án engedelmet kért a pápától hogy a szent sírt tizedmagával, fegyveres emberekkel, meglátogathassa, azután pedig az apostolok fejedelmei sírját Rómában tisztelhesse. A pápa e kérelméhez készségesen hozzájárult, hogy a Szentföldet azonnal, Rómát pedig az 1350. jubileumi évben meglátogathassa. 8) A jubileumi évet azonban meg nem érte. Nagy Lajos király 1349 deczember 10-én kelt jeles alakú levelének, melyet Tatamér székesfehérvári prépost és viczekanczellár adott ki, záradéka jelzi, hogy az esztergomi, kalocsai és zárai érsekségek, a bosnya, szerémi és zágrábi püspökségek üresedésben vannak, (Garai) János veszprémi és (Keszei) Miklós nyitrai választott, megerősített püspök. 9) Vásári Miklósról, Csanád utódjáról említés nincsen, a miből azt következtetjük, hogy Telegdi Csanád nem sokkal 1349. deczember 10-ike előtt húnyt el. A XIV. századnak ő volt legnagyobb magyar főpapja. VÁSÁRI MIKLÓS ÉRSEK. 1350—1358. Telegdi Csanád utóda az esztergomi érseki székben — mint érintők, — kisöcscse, Vásári Miklós volt. Ismerjük az érsek családját a nagy tatárjárásig. Nagyatyja ugyanaz a Szügyi Roland, vagyis Lóránt, nógrádmegyei nemes, kit már említettünk. Nevét a nógrádmegyei Szűgytől, mely nyilván birtoka és lakóPirhalla : Szepesi prépostság trtt. 29. 1. 2) Tőrt. Tár, 1901. évf. 99. 1. 3) Századok, 1876. évf. 343. 1. — Anjouk okmt. V., 243. — Bél, Notitia Hung. novae II., 548. 4) Veszpr. püspökség római okmtára, II., 123. *) Theiner, Hung. I., 798. 6) Egyszerű másolat a várkonyi egyház levéltárában. 7) Orsz. Itár, acta eccl. fasc. 52. nro. 3. ded. Buda, 1349 márcz. 20. 8) Theiner, Hung. I., 710. 9) Anjouk Okmt V., 343. Miklós származása.
