Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Esztergom eleste

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 336 Mivel azonban a víztorony ágyúkkal egykönnyen nem volt megközelíthető, a kiszökött öreg tüzér útmutatása alapján a törökök egy elhagyott szigetre vitték az ágyúkat és onnan kezdtek ágyúzni a víztoronyra. Aug. 3-án a várból ismét többen szöktek ki ; Szulejmán ezeknek előadása alapján aug. 6-án általános rohamot rendelt, melyet heves ágyúzás előzött meg, de a rohamot a várbeliek vitézül visszaverték. E roham mindkét részről sok áldozatot követelt ; csupán a janicsárok közül 300-nál többen estek el. A roham visszaverése után egy német és egy olasz csapat a víztoronynál lévő erődítvényekből kitörve, az alsóvárosi házakban tanyázó török hajós katonákra ütött, közülök sokat levágtak, vagy a Dunába szorítottak. A roham utáni napon (aug. 7.) Rusztem körüljárván a várat, lelkesítő beszédet tartott a török katonáknak. Aug. 8-án sikerült a törököknek csellel a víztornyot hatalmukba keríteniök, a minek elvesztése nagy hatással volt a várbeliekre. Az elcsüggedt várőrség közül egy Massa nevű olasz származású zászlótartó, két társa kíséretében leereszkedett a várfalról és az ellenség táborába ment, hol a vár átadását az őrség nevében felajánlotta. A pasa, a kihez vezették, két törököt küldött vele vissza Salamancához. Lascan, maga is meg lévén sebesítve, eleintén hallani sem akart a vár átadásáról, ezért elsősorban az idősebb katonák véleményét kívánta megtudni. A tanácskozás után Salamanca személyesen ment el a török táborba, hogy ott a vár feladására nézve kedvező feltételeket eszközöljön ki, de a szultán csupán a várőrség szabad elvonulásába volt hajlandó beleegyezni. Aug. 9-én Rusztem pasa, a második vezér közeledett a várhoz, a vár kapuinak kinyitását rendelvén el. Lascan engedelmeskedett és a vár kulcsait neki átadta. Erre a janicsárok csendesen bevonultak a várba s a bástyák szegélyeit elfoglalták. Annak jeléül pedig, hogy a vár a szultán kezébe került, a vár ormaira feltűzték a padisah zászlóit. A várőrség a törökök gyors és váratlan beözönlésére megzavarodott és teljesen elveszítette önuralmát ; mindenki csak a saját élete megmentésére gondolt. Miután a törökök a várbelieket egyenként kibocsátották a kapun, Lascannak is távoznia kellett, elébb azonban kénytelen volt Rusztemnek ajándékozni azt az arany lánczot, a melyet ő az előző évben Perényi Pétertől elvett. A fegyvertelen várőrséget a törökök a mai belváros területén terelték egybe, a hol tudtukra adták, hogy eltávozásuk előtt a várat ki kell tisztogatniok. Másnap a volt őrséget csakugyan felhajtották a várba, hogv ott a halottakat eltemessék, az árkokat behúzzák és mindent kitisztogassanak. E megaláztatás után végre útnak indították a szánalomra méltó katonákat.a kiket ladikokon szállítottak át a Dunán, hogy innen gyalog tegyék meg az útat Pozsony felé. De útközben is sok zaklatásnak voltak kitéve; csupán a visszamaradt sebesülteket részesítették a törökök emberségesebb bánásmódban, s felgyógyulások után bántatlanul mehettek Komáromba. Lascan és Salamanca, a kiket árulás vádja illetett, törvényszék elé kerültek s bár némileg tisztázták magukat, a haditörvényszék hosszas fogságra vetette őket. Szulejmán a vár átadását követő napon (aug. 10.), az összes pasákkal és agákkal együtt, felment a várba, s miután megszemlélte az erődít vényeket, megtekintette a nagytemplomot is, a melyet ünnepélyesen átadott az iszlám szertartásainak végzésére, megfosztván a keresztény hitre emlékeztető összes belső díszítéseitől, melyeket az udvari emberek szeme láttára dobtak ki, vagy törtek össze. Szulejmán azonnal gondoskodott Esztergom helyreállításáról is. Még aug. 10-én kinevezte az esztergomi új hivatalok számára a személyzetet, azonkívül hét szandzsák-bégnek megparancsolta, hogy a vár őrizetére és védelmére Esztergomban maradjanak. ozulejmán nem feledkezett meg azokról sem, a kik Esztergom ostrománál magukat kitüntették. Ezeket, mint Muhammed és Ahmed pasákat, továbbá Ibrahim pasát, az anatóliai beglerbéget gazdagon megajándékozta. Aug. 16-án azután elvonult Esztergom alól és Tata felé vette útját. Esztergom eleste nagy rémületet keltett Magyarországon és külföldön egyaránt. A pápát maga Várdai Pál értesítette aug. 20-án kelt levelében ; keserűen panaszkodott a várőrség, különösen a várparancsnokok ellen, a vár elestét árulásnak tulajdonította, de levelében nem adta fel a reményt, hogy az érseki székhely még abban az évben visszavétessék a törököktől.